Viszonylag kevesekkel esik meg, hogy ötévesen liftkezelőnek állnak, mert másképpen nincs pénzük a málnaturmixra, és szeretik a zöldbabot, ami (amúgy) sárga.
Dániel András legújabb mesekönyve, az És most elmondom, hogyan lifteztem szó szerint felforgatja a mesekönyvi dogmákat:
- A könyvet szó szerint el kell fordítani, mert úgy halad, mint egy lift. (Itt jegyezném meg, meglehetősen szőrszálhasogatóan, hogy a könyvet jobbra kell fordítani, de nekem jobban kézre esne, ha balra fordulna.)
- Ez a könyv IS tele lett vicces ki- és beszólásokkal. A liftben emeletről emeletre változik, hogy a liftben “eget rengetni”, “trappolni, tapsolni és raccsolni” vagy éppen “nassolni, paskolni és pancsolni” tilos, a liftaknában lakó madarak furcsa vallomásokat tesznek: “Vannak napok, amikor zsiráfnak érzem magam…”
- Humora egyszerre érinti az abszurdot és a lehetetlen, nem veszi túl komolyan önmagát, mégis könnyed és szórakoztató. És persze ebben a könyvben IS vannak repülők és fejtörők (pl. a kicsit sem álmos kisgyerekeknek csigákat kell keresni).
- És-sel kezdőik a cím, és az köztudott, hogy ez minden nyelvtan tanár rémálma.
A könyvvel csupán egyetlen baj van, már ha ezt igazán bajnak lehet nevezni: felét, kétharmadát nem lehet eltenni holnapra, holnaputánra. Egy szuszra végig kell olvasni, mert ez a liftezés és felhőtaxizás nagyon-nagyon jó móka. Viszont a könyv végén az a jó, hogy ott a folytatás lehetősége és már várhatjuk is a folytatást… De kezdjük az elején: “-Mindent köszönök! – mondtam Hédi néninek a csendespihenő előtt. – Örökké emlékezni fogok az itt töltött boldog napokra! Útra kelek, mert úgy érzem, megtanultam mindent, ami megtanulható volt e vendégszerető óvoda falai között. Most új kalandokkal vár a nagyvilág! Kérem, ne szomorkodjon, biztos vagyok benne, hogy még hallanak felőlem!” (Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem) Főhősünk, maga az író, nagyon örül, hogy megcsípte a Le Pattant hotelben a liftes fiú munkakört, hiszen pénzre van szüksége a kívánt málnaturmix megszerzéséhez. Nem mellékesen a lifttesfiú-egyenruha meglehetősen jól áll neki. Ahogy a lift emeletről emeletre emelkedik, furcsa szerzetek szállnak ki és be, és furcsa-vicces párbeszédek zajlanak. Amikor a lift elakadt sárga zöldbabokról mesél a liftben reked utasoknak, a hotel tetején pedig olyan világba csöppen, ahol még sohasem járt, és olyan helyre kéri a felhőtaxi fuvart, ahol újabb kalandokra számíthatunk. (Reményhal!) Nézzétek, így rajzolja Dániel András a liftes fiú (önmagát): Ne hagyjátok ki (olvassátok, vigyétek ajándékba) az És most elmondom, hogyan lifteztem mesét, jól fogtok szórakozni!
