Élni hogyan kell? – Kisjuli versek

Kisjuli olyan, mint minden gyerek: kíváncsi és céltudatos. Lackfi János pedig rímbe szedte, ahogyan újrateremti a világot. Kacagás egy-két-há! Ismeritek Varró Dániel Akinek a kedve dacos* című verseskötetét? Akkor most kapaszkodjatok, mert megjelent Lackfi János Élni hogyan kell? kötete tele Kisjuli versekkel és szem nem marad szárazon a röhögéstől. Igen, igen, ezek gyerekversek, de nem olyan komolykodósak, persze ettől még nagyon komolyak, hanem olyanok, amelyeket olvasva átjár az a boldogság, amitől a szülők üdvözül mosollyal szemléli darabokra cincált életüket és lakásukat. Kisjuli a hatodik gyerek a családban – közben persze az első gyerek a Földön. Hiszen vele újrakezdődik minden: a lépcsőn leesés veszélye, a pitypang­fújás ámulása, a csilipaprika ­csípőssége, a koszolás, a pancsolás, a pizsama­babusgatás és más hasonló észveszejtő kalandok. Ébresztők, altatók, ringatók, rosszal­kodó, játszogató, okoskodó, ugrándozó versek, mondókák egy hatgyerekes apuka tollából. A fő­szerepben a vadiúj földlakó: Kisjuli. *Zsombi a legutóbbi szavalóversenyen a Dacoskodót mondta. Nagy az esélye, hogy idén egy Lackfi verssel A világ teremtésével vagy a Sajátbeszéddel indul majd, de itt a címadó vers, hogy érezd, mennyire jók: Élnihogy Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, kócos pitypang tolla zizeg ott el. Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, tücsök-rokendroll, borul a zajos kert. Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, csikiz a virágpor, tüsszentős fej! Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, lecsurog a forró napból a fénytej. Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, dobja a patak a hűvöset, kapd el! Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, ropogó hóban angyalos jel. Kisjuli, mutatom, élni hogy kell, madár a hógolyó, égig dobd fel!