“A Jiddise Máme átok és áldás. Okos, megengedő és udvarias (másokkal), kemény és kritikus veled. Imádod, és látni se akarod.
Szabadulni akarsz tőle és visszavágysz (túlságosan is) védő szárnyai közé.”
A hátsó borító első három mondata miatt régóta szemezek Judy Gold és Kate Moira Ryan könyvével a Jiddise Máme-val. (2008-ban adta ki az Ulpius-ház és könyvlerakatokban most szemtelenül olcsón hozzá lehet jutni.)
Már az igazán izgalmas felvetés, hogy a szerzők 25 kérdést tesznek fel a zsidó anyáknak, majd ezeket közreadják. Viszont még “egy kanyar” színesíti az összképet. (Nem, nem lesz durva spoiler.)
“… viszonya volt, és el akart hagyni egy másik nő miatt. Úgy bizony. Húsz év és két gyerek után fél lábbal már kívül volt az ajtón. És az elmúlt hónapok mozaikkockái egyszeriben összeálltak. A kapcsolatunk már régóta bevallottan zűrös és problémás volt. Évek óta jártunk terápiára külön-külön és együtt is. De minden nézeteltérésünk ellenére inkább a nehezebb megoldást választottam. Amikor megtudtam, hogy van valakije, kérdőre vontam. Tagadta, amíg az nem mondtam, bizonyítéka van. Hamuszürke lett, rémültnek és döbbentnek látszott, nekem pedig majd’ kiugrott a szívem. Azt mondtam, el kell költöznie. Azt akartam, hogy elmenjen? Nem. Azt, hogy maradjon…”
Lehet, hogy nem húsz év, hanem csak kettő, és lehet, hogy a gyerekek száma sem stimmel, de élete során valamikor a legtöbb nő megtapasztalja ezt az érzést. Az álomtéglákból gondosan rakosgatott jövőkép összedől.
Bár a könyvet Judy Gold és Kate Moira Ryan közösen jegyzi, azért a Jiddise Máme mégis inkább Judy Goldról szól. Judy Gold Emmy-díjas író, komikus, zsidó és leszbikus. (A fenti idézet is így indul: “Wendynek viszonya volt, és el akart hagyni egy másik nő miatt. Úgy bizony. Húsz év és két gyerek után fél lábbal már kívül volt az ajtón.”) A könyv nagyjából azt a 20 évet öleli fel az életéből, amikor kirepült anyja védő szárnyai alól, felépíti önálló életét, gyereke születik, anya lesz, majd 20 év és két gyerek után szakít partnerével. Közben persze állandóan szeretlek-nem bírlak elviselni kapcsolatban van anyjával és a 25 kérdés (és fejezet) kapcsán más zsidó nők életébe, anyaságába is belekóstolhatunk.
Szórakoztató könyv. Könnyű, egy fáradt nap után sem gond egy fejezetet haladni. Közben pedig ott az az ismerős érzés, hogy igen, ez országhatártól, vallástól és mindentől függetlenül ugyanaz. Az anyák és lányaik ugyanazokat a csatákat vívják, és amikor a lányból anya lesz néha éppen azt csinálja a gyerekével, amit vele az anyja. Olykor pedig direkt annak ellenkezőjét.
Judy Gold úgy mesél, hogy az ember lánya hullámvasutazik, olykor hangosan felnevet, olykor elhomályosodik a szeme a könnytől. Mindeközben állandó a “virtuális” barátnői bizalom, amikor nem akarunk megfelelni az elvárásoknak, nem mondjuk, amit illik, hanem egyszerűen és csupaszon kiöntjük a szívünk.
“Amikor elkezdtem, csak azt akartam bizonyítani, hogy más vagyok, mint a tipikus zsidó anya. Ám az ezekkel az asszonyokkal folytatott beszélgetések úgy gazdagították az életemet és a műsoromat, ahogyan elképzelni sem tudtam. Hálás vagyok mindazoknak az asszonyoknak, akik vendégül láttak az otthonukban és az életükben. Történeteik erőt adtak, és a saját anyámat is jobban megismertem. Persze változatlanul ő a műsorom főszereplője – elvégre két gyereket kell eltartanom. Szükségem van a nyersanyagra.”
