Egy jó trükktől mindenki elájul: Szemfényvesztők

Woody Harrelson és Morgan Freeman strandpapucsban is remek, a Szemfényvesztők forgatókönyve ráadásul igen izgalmas.   Ha arra vágysz, hogy az élet nagy igazságai mellbe vágjanak, akkor a Szemfényvesztők (Now You See Me) nem a te filmed. Ha viszont ki akarsz szakadni a hétköznapi rutinból, izgalom, árulás és megfejtendő titkokra vágysz, olyan filmre, amely közel két óráig a moziszékhez szegez, akkor popcorn, kóla és irány a mozi.

Négy illuzionista egy bűvésztrükk során kirabol egy francia bankot. A pénzt viszont nem tartják meg, hanem a nézők közé szórják. Az FBI értetlenül áll az akció előtt, a konkurencia viszont a titokra kíváncsi. A szemfényvesztők azonban még nagyobb dobásra készülnek, és a kérdés csupán az, hogy ki lesz az, aki leleplezi a trükköt, ki mozgatja a szálakat és hol van az átverés. A Szemfényvesztők olyan, mint egy jól kidolgozott bűvésztrükk. Látványos, ügyesen keveri a kártyákat, olykor önmagát leplezi le és semmit sem tesz érdek nélkül. Minden apró részlet fontos és a film végén ott a “hát, persze” érzés. Sőt, még arra is képes a film, és erre csak a legjobb filmek képesek, hogy az utolsó képkockák nyáltengere nem süllyeszti el a film addigi feszes, jól kidolgozott történetét. Woody Harrelson pedig egy isten. Persze, a többi szereplőre sincs panasz, de ebben a filmben az ő volt a kedvencem.