Egyetlen filmben sem – nem, a Titanicban sem – szerettem annyira Kate Winslet-et, mint A ruhakészítőben (The Dressmaker). Zseniális, szórakoztató és gyönyörű!
Megszámolni nem tudom, hogy az elmúlt évben hányszor hagytam ki A ruhakészítő (The Dressmaker) című filmet, ám amióta megnéztem újra akarom nézni. Csemegézni minden apró részletén, finom vagy éppen brutális utalásán.
A film Rosalie Ham 2000-ben megjelent azonos című regénye alapján készült. A történet ott kezdődik, hogy Tilly (Kate Winslet) visszatér a poros ausztrál kisvárosba és alaposan megkavarja az állóvizet. Anno, még kislányként egy gyilkosság miatt űzték el a városból, most őrületesen kívánatos és őrületesen erős nőként tér vissza, és magával hoz egy varrógépet is. Ennek egyenes következménye, hogy a porfészekben a nők egyre jobb ruhákat hordanak, egyre erősebbek, egyre őrültebbek és egyre több szaros bili borul ki. A következmények megállíthatatlanok és katartikusak.
Tilly-nek azonban nem csak a várossal akad elszámolni valója, hanem saját múltjával, saját anyjával (Judy Davis szintén fergeteges a filmben, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a film működjön) és félelmeivel is. Teddy McSwiney (Liam Hemsworth, igen Miley Cyrus éppen megint pasija) remek partner hozzá és nem csak kockás hasizmaival.
A film drámaként fut, a könyv a gothic regény besorolást kapta, jelentsen ez utóbbi akármit. Az viszont biztos, hogy van benne sötét humor, feneketlen mélység, sötétség és kegyetlenség, ám mindezek nélkül csak egy hollywoodi limonádé lenne nem pedig egy nagyszerű film, mert csak a a mélységes és legyőzhetetlen szeretet, szerelem, szépség, hűség és kedvesség maradna meg ellenpont nélkül.
És le kell még írnom, hogy a film 16+ karikás.
