A címe béna, a forgatókönyve remek és Pierce Brosnan neve éppen elég hollywoodi ahhoz, hogy moziba vigye a nézőt. Lélekemelő romantika.
Pierce Brosnan erősen ősz halántékkal is jóképű, azonban Susanne Bier filmjében nem a nők bálványa James Bond vagy a hollywoodi filmsztár mosolyog a filmvászonról, hanem egy idősödő, rigolyás hapsi, akinek a lelkét megérintheti egy csetlő-botló, érzelmi viharokkal küzdő, középkorú nő. Giccses címe (Csak a szerelem számít) ellenére a film nagyon valódi. Illúziók és habos-babos ábrándok nélkül, azonban nem kiábrándultan mutatja meg az érett szerelmet. Két ember találkozását, akiket húz és meghatároz a múltjuk, de mégis – a szó nemes értelmében – beragyoghatják egymás életét.
Philip (Pierce Brosnan), a középkorú angol özvegy Dániában él. Magabiztos üzletember és mindenkivel megtartja a két lépés távolságot.
Ida (Trine Dyrholm) fodrász, két felnőtt gyerek anyja több évtizedes házassággal a háta mögött és épp most esett át egy kemoterápián. Egy nap rajtakapja férjét egy fiatalabb nővel.
Philip hűvös, távolságtartó. Ida összezavarodott, nyílt és sebezhető. Találkozásukkor nem zendülnek meg a fanfárok és nincs szerelem első látásra. Kettejük sorsa Olaszországban forr össze, ahova Philip a fia, Ida a lánya esküvőjére érkezik. A két fiatal ugyanis együtt tervezi az életét és ehhez egy csodálatos esküvő remek indításnak tűnik… A Párkák azonban felkavaróbb – hullámvölgyekkel és – hegyekkel tarkított – sorsot szőnek az olaszországi menyegzőre érkezőknek.
A történet (és a szerelem) olyan lassan bomlik ki, mint a tenger hullámzása. Néha már-már álmosító, de lélekig hatol a főszereplők pőresége, az önámítások utáni beismerés és a szülő-gyerek viszony összetettsége, a végeredmény pedig olyan kellemes, mint egy citromos sajttorta.
