Sok-sok kuflis könyv után még mindig kiderülnek meglepő dolgok: a kuflik hordanak maguknál zseb-kalózfelszerelést és zsebseprűt is.
Egyre nagyobb félelemmel veszem kézbe az új kuflis könyveket, ugyanis attól rettegek, hogy most szűnik meg a varázs, most veszik el az a lusta boldogság és finom élcelődés, ami a kuflikra jellemző. Viszont mindenki megnyugodhat, Dániel András most sem hibázott. A Tengerre, kuflik! olyan, amilyennek lennie kell!
A címadó “Tengerre, Kuflik!” mellett a kötetben most is van egy második mese a “Zsepseprű a szötymag ellen”. Az első történetben a kuflik elhagyják a kupacukat, hogy “plookoljanak” és a kalózkodásig jutnak, majd amikor már csurom vizesek, hazamennek. Nem is vártunk tőlük mást, egészen pontosan éppen ezt vártuk tőlük. Ezért szeretjük a történeteiket. Meg a mellékszereplői “ki- és beszólásokkal”. A második mesében a takarítás kerül porondra és a kuflik éppen úgy viselkednek, mit a gyerekek. Hilda próbálja “értelmes” mederbe terelni a kuflik rendhez való viszonyát, de végül… feladja.
Mi nem adtuk fel! Továbbra is imádjuk a kuflikat (és Dániel Andrást)!
