Ha így folytatja tovább Dániel András, a poszterével fogom teleragasztani a szobám falát! Nem viccelek!
Dániel András nem tud hibázni, pedig most már éltem a gyanúperrel, hogy a negyedik Kufli kötet valahol ismételni fogja az előzőeket, kicsit talán el is laposodik és elindul a kifulladás útján. Talán még a repülő is kevesebb lesz ebben a kötetben. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, de mentségemre szól, hogy fogalmam se volt a szőrteknőcről, a kétfejű lepkehalról és arról a kulcslyukról a fában…
A Jó éjszakát, Kuflik! ugyanolyan jó, mint a korábbi Dániel András mesék.
Szokás szerint ez a kötet is két mesét tartalmaz. A címadó, Jó éjszakát, kuflik!-ban – akárcsak Gúfó – Valér és Fityirc szemére sem jön álom. Egyszerűen nem tudnak aludni, amikor olyan nagyon világít a telihold. Innen, persze, adódik az ötlet, hogy fel kellene menni a Holdra és le kellene kapcsolni. És a kufli holdutazásnál viccesebb dolog nem nagyon akad a magyar gyerekirodalomban. A kuflik leleményesek és kitartóak, a mese pedig igazán szórakoztató. Olyannyira, hogy ezek után a kötet második meséjét is el kell olvasni egy szuszra.
A nagy felfordulás-ban bizony úgy esnek a dolgok – egy különleges kulcslyuk és egy kulcs miatt -, hogy a feje tetejére áll a világ és bizony a kufliknak kell helyrehozni ezt is. A megoldás, akárcsak a mese fordulatai megint csak lehetetlen és szellemes, tehát imádni való.
Itt pedig megnézhetitek, hogyan rajzol Dániel András kuflit!
