Daniel András: Egy kupac kufli – Jönnek a kuflik!!!

Ha Daniel András kuflijai nem rabolják el azonnal a szívedet, akkor kifekszel a szövegen. Gyerekkönyvön ennyit régen nevettem! “Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…”

“Mert ebben a kupacban hét kufli lakik. Zöödön, Pofánka, Titusz, Hilda, Valér, Bélabá meg Fityirc – így hívják őket. Zöldön a legzöldebb. Pofánka a legpirosabb. Titusz a legsárgább. Hilda a leglilább. Valér a legkékebb. Bélabá a legbarnább. Fityirc meg a leszürkébb, mert annak is lennie kell valakinek.”

Dániel András mesekönyve, az Egy kupac kufli olyan, hogy többször hangosan felnevettem rajta. A kuflik szeretnek hempergőzni és futkorászni, csakúgy nézni a naplementét és heverészni – és a vadmarcipánt sem vetik meg! Az hagyján, hogy a kék éghez a nap és a felhők mellett hozzátartoznak a repülők is, de azok az elejtett, félmondatos, “gyilkos” megjegyzések kirobbantják a nevetést.

Az első kuflis könyv két mesét tartalmaz. Az elsőben kiderül, hogyan foglalták el a kuflik a kupacot a réten, a második viszont már azzal a bölcsességgel foglalkozik, hogy “Sose együnk gombát reggelire!’

2-6 éves gyerekek számára ajánlott mesekönyv.