Az újabb tündérmesével biztosra ment a Disney, a mozi erős közepes, de a tündérlányok Barbie-klónok.
A Csingiling és a nagy tündérmentés (Tinker Bell and the Great Fairy Rescue) forgatókönyve igen kellemes, tökéletesen kislányokra hangolták.
Azt mindenki tudja – főleg, ha gyerek -, hogy tündérek léteznek, sőt, ők festik a pillangók szárnyait és még számos csudás dologra is képesek, de olyan hétköznapi dolgokat is tesznek, mint a nyaralás.
Minden kislány álma, hogy találkozzon egy igazi tündérrel. Legtöbbünk, persze, a kívánságtündérre vár, mert nem lehet minden kislány apukája kutató. Lizzy, akinek az apukája éppen biológusféle, rajong a tündérekért és úgy hozza a véletlenek láncolata, hogy az egyik tündérlány a barátja lesz. Miközben emberlány és tündérlány barátsága fokozódik, a többi tündér az emberek fogságába esett tündér megmentésén fáradoznak.
Végül mindenki boldog, az elromlott dolgok pedig megjavulnak.
A Disney ebben a mesében is a klasszikus meseszövési elemeket használja, ezért jár nekik a piros pont, viszont amiért ki lehet nekik osztani egy boszorkányt, az a tündérek jónősége. – Betty Boo is irigy lenne rájuk. – A tündérlányokat ugyanazzal a sablonnal rajzolták, egyéniségük ruhájukból és frizurájukból fakad. Túl sok a tökéletes, “plasztikázott és photoshopolt” járomcsont és mosoly.
