Az Északi Sarkon a manók kiásnak egy nagyon-nagyon régi tojást. A Mikulás pedig levelet kap egy Trundli Vili nevű kisfiútól, aki szeretne egy dinoszauruszt. Ez nem lehet véletlen!
“A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.”
Tom Fletcher olyan könyvet írt, amelyet öröm 8-12 éves gyerekek karácsonyi ajándékai közé rejteni. Egyrészt azért, mert kapcsolódik a karácsonyhoz, van benne manó, Mikulás, kívánságlista, ráadásul pedig még dínó is akad benne, másrészt azért, mert olyan felkavaró és egyben szívmelengető történet, amelyre vackolós téli estéken ünnepi fények mellett vágyunk és szívesen mutatunk meg gyerekeinknek.
Első, sőt második, harmadik és századi felütésre is a Christmasaurus – Dínót kérek karácsonyra színes fantáziával és sok leleménnyel elmesélt történet, viszont nem csupa móka és kacagás, ugyanis Trundli Vili félárva, tolószéket használ és az iskolai szekálások céltáblájává vált. Mivel imádja a dinókat, karácsonyra kért egyet, és kapott is.
“Ott állt előtte egy igazi, hús-vér, lélegző dinoszarurusz! Testét fényes, jeges pikkelyek borították, hatalmas szeme kéken csillogott; ez a dínó úgy nézett ki, mint egy téliesített oroszlán. De tetőtől talpig belegabalyodott a szalagba, a csomagolópapírba, a girlandba és az izzósorba. Kifejezetten hasonlított egy karácsonyfára. Vili közelebb lépett hozzá, és meglátott a dínó hátán egy ajándékkártyát: Villnek a Mikulástól”
Így szinte minden adott lenne a tökéletes karácsonyhoz, de egyik bonyodalom követi a másikat, a saját lehetetlen vágyak mellett az igazán gonosz emberek sem pihennek az ünnepek idején. Fletcher tudatosan és szívfacsaróan szépen mutatja be a másság elfogadását, a szeretet erejét és tárja fel az emberi lélek rétegeit. Igazi karácsonyi történetet mesél el nekünk, amelyben jól ötvözi a hagyományokat, de közben mégis friss és aktuális. Csak szeretni lehet!
