Aki rajong Neil Gaiman könyveiért és alig tudta letenni a Trónok harcát, szeretni fogja China Miéville Krakenjét is. Itt az első 70 oldal. „Nem Miéville az első szerző, aki London teljes elpusztítását tűzte ki célul egy irodalmi mű keretein belül, viszont mindenképpen különdíjat érdemel a szórakoztató megvalósításért… A Kraken ambiciózus, lendületes regény, telis-tele lélegzetelállító és eredeti ötletekkel.” The Guardian „A Kraken szinte sistereg az ötletektől, hagyományos fogalmak keverednek újonnan teremtett kifejezésekkel, és mint Miéville-től megszokhattuk, London, a titkok és a rejtett jelentések városa ezúttal is fontos szerepet kap. A Kraken olyan fantasy, amit belepett a nagyváros pora, és Miéville üzenete egyértelmű: a mindennapi bármikor rendkívülivé válhat, és az átlagemberek világa is lehet mágikus.” Financial Times Én még nem olvastam, de már nagyon várom a könyvet. Addig itt a fülszöveg és 70 oldal ízelítő a könyvből…
A londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény – miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? – azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el. A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek. Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt – hanem az, hogy vajon melyik szekta akarja egy halott isten segítségével elhozni a nagy, végső apokalipszist? China Miéville urban fantasyje sötéten humoros és közben mégis véresen komoly regény; rendkívüli ötletekkel teli utazás egy őrült és titokzatos London szívébe. Így indul a Kraken: “A tengerben nyüzsögnek a szentek. Tudtad? Persze, hogy tudtad: nagyfiú vagy már. A tengerben nyüzsögnek a szentek. Hosszú ideje. El sem tudod képzelni, milyen régóta. Már az istenek előtt ott voltak és türelmesen vártak rájuk. És még mindig ott vannak. A szentek halakon és kagylókon élnek. Némelyek medúzákat esznek, mások pedig hulladékot. Van, amelyik bármit felfal, amit csak talál. Sziklák alatt rejtőznek, kifordítják, befordítják magukat. Nincsen számukra lehetetlen. Nézd a kezemet! Csináld utánam. Így ni. Most mozgasd az ujjaidat. Látod? Ez a szented. Nézd, ott jön egy másik! Nahát, harcolnak! A tiéd nyert. Azok a dugóhúzó alakú, óriás szentek már nincsenek közöttünk, de vannak helyettük zsákformájúak meg spirálszerűek meg olyanok, mint ha csapkodó ujjú köntösök lennének. Melyik a kedvenced? Elárulom, én melyiket szeretem a legjobban. De várj még egy pillanatot! Tudod, mitől lesznek egyáltalán szentek? Egy nagy, szent család, rokonok mind. Kuzinok, és nemcsak egymás rokonai, hanem… tudod, kiknek a kuzinjai még? Úgy van. Az isteneké. Nohát akkor. Téged ki tett azzá, ami vagy? Tudod a választ. Ki tett azzá, ami vagy?” China Miéville: Kraken (részlet – 70 oldal)>>>