Történetek a valóság és a képzelet határáról: Lilipótváros ugyanis kísértetiesen hasonlít Lipótvárosra, de ki lopta el Babett orrát és hova tűnt a hinta? Both Gabi kicsit átnevezte az utcákat (Halló Lia utca, Orrán holló utca, Hátra utca, Pagonyi út) és a parkot (Szépkislány park), de a Radnóti utca, akarom mondani Babóti utcában üldögélő szoborlányt már Babettnek hívjuk és ez nagy előrelépés, mert korábban sehogyan se neveztük. Fikció és valóság nem csak a könyvben, hanem a fejünkben is keveredik. Miközben a fiamnak olvasom A hintarablót emlékek, közeli kalandok és a mesekönyv lapjairól felrebbenő varázslat teljesen rabul ejt minket. Legnagyobbakat, persze, akkor nevet a gyerek, amikor befogott orral utánozom Babettet, akinek ellopták az orrát. Hiába is kacérkodik a valósággal, Lilipótváros különleges hely, ahol a három nyomozógyerek – Bíborka, Bársonyka és Babocska – igazán különleges dolgokra bukkan. Nem ritka errefelé a beszélő kutyákkal, a cipőtündér, az időrablógép és hintarablóval sem. Sok-sok dolgok, amelynek a végére kell járni. Sőt, kiderül az is, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, és az időgép csak időt zabál… … és inkább üljetek le egy nagy karosszékbe és olvassátok fel a hétfőtől vasárnapig tartó kalandokat, és olvassátok, ameddig bírjátok, mert bizony senkit se ámíthatok, a gyerekek nem unják. Legalábbis négyévesem kicsit sem.
Pagony
