Márquez, drogkartell, Shakira. Esetleg kávé. Európában ennél több minden nem jut eszébe az átlagembernek Kolumbiáról. Volt viszont nekem egy venezuelai tanárom, aki igen fontosnak tartotta egyrészt egész Dél-Amerika földrajzát, másrészt az ottani kultúra és életvitel terjesztését. Tőle tudom például, hogy ha igazán olcsón akarok jó ruhákat venni, akkor elég Argentínáig mennem. És ő mutatta be nekem a kolumbiai Aterciopeladost is. Dél-amerikai rockzene, sajátos hangokkal, de elsőre semmi különös. Aztán mikor az El Estuche (magyarul kb. tok, borító, csomagolás) című számban elhangzott az a rész, hogy ‘ a 90-60-90 az összesen 240, és ezeknek a számjegyeknek pont ennyi jelentőségük van’, egyszerre szerettem bele a zenéjükbe, a szövegekbe és a gondolkodásmódjukba (ez a dal később a Dirty Dancing 2. című filmnek is betétdala volt). Minden számukat áthatja az a jellegzetes, keserédes latin hangulat, amit nem lehet tanulni – ha nem oda születtél, érteni is csak nagy vonalakban értheted, de már úgy is tud fájni. Ilyen a mára választott dal is: egy rádióműsorba betelefonálva próbálja megoldani az életét egy asszony, akinek ‘szokványos’ tündérmeseszerű házassága és élete az évek során ‘szokványos’ rémálommá vált iszákos, agresszív, csajozós férje mellett. A klipet nézni különösebben nem érdemes, de a zenéjét hallgatni mindenképp. http://www.aterciopelados.com/ Aterciopelados: Doctora Corazon
