Steven Saylor a Birodalom című regényében folytatta a Rómában megkezdett családregényt. A férfiaké a főszerep.
A helyszín mit sem változott: Róma. De amíg az első regényben (Róma) Steven Saylor ezer évet és két család (Potitiusok és Pinariusok) sorsát, egymással vívott harcát mesélte el, addig a második regény (Birodalom) “csupán csak” 150 évet ölel fel, Augustus uralkodásától a Római Birodalom fénykoráig, Hadrianus haláláig, és a Pinariusok öt generációjának kalandjait regéli el. A két könyv azonban ugyanolyan vastag.
A családi amulett, a fascinum pedig apáról fiúra száll.
A Pinarius família mindig a történelem forgatagának első vonalában áll, közel a császárokhoz, azonban sohasem annyira fontos személyek, hogy a történelemkönyvek megemlékezzenek róluk. Hiába részesei Tiberius fondorlatainak, Caligula őrületének, Nero hanyatlásának, valamint annak, amint Domitianus gyilkos üldözési mániája előkészíti a terepet a Traianus- és Hadrianus-féle aranykor számára, sohasem alakítják, csupán elviselik sorsukat. Szerencsére a szerencsével jól állnak, és kapcsolataik révén, no meg talán a családi talizmán miatt, nagy túlélők. Átvészelik a száműzetést, a pusztító tűzvészt, Nero keresztényüldözését és eszemet colosseumi bemutatóit. Egyikük hiába kerül a hírhedten kicsapongó és zsarnokoskodó Messalina hálójába, másikuk pedig szerelmi viszonyt folytat egy Vesta-szűzzel, a család átverekszi magát a hullámvölgyeken és a vérvonal folytatódik.
A Birodalom a férfiakról szól, a nők (a szó szoros értelemben) a háttérben állnak. Hiába gyakorolnak jelentős hatást a férfiak életére, főszerepet nem kapnak, csak férjeikkel és fiaikkal együtt sodródnak a történelem árjában.
Steven Saylor igen részletes képet fest a császárkori Rómáról. A babonás félelmekről, a jóslásba vetett hitről, a minden hatalmat birtokló császárok mániáiról és szorongásairól, a szokásokról és az orgiákról. Olykor már elviselhetetlen a bujaság, az eszementség és a szép, fiatal fiúk kiszolgáltatottsága.
Olykor megfeneklik a regény – egészen sok a ruhát vagy a szokásokat leíró rész – de a kíváncsiság segít átvészelni az unalmasabb bekezdéseket is. Ráadásul éppen ideje volt, hogy megkopott történelmi ismereteimet egy kicsit kifényesítsem, és Saylor regényből tanulni a történelmet sokkal izgalmasabb, mint tankönyvből.
