Annie M. G. Schmidt a legnépszerűbb holland gyerekkönyv szerző. Titivel és Szutyoksárival már mi is megszerettük, most Jip és Janneke, azaz Janó és Janka kalandjai jelentek meg magyarul.
Annie M. G. Schmidt (1911-1995) 1947-ben kezdett el dolgozni az amszterdami Het Parool újságnál, ahol – 1952 és 1957 között – heti rendszerességgel 250 szóban mesélt egy kisfiú és egy kislány, Janó és Janka (eredetileg Jip és Janneke) kalandjairól. A fáma szerint öt perc alatt, szerkesztőségi ülések szünetében írta meg az első történeteket: egyszerűen csak lejegyezte azt, ami fiával és a szomszéd kislánnyal legutóbb történt. A történetekhez Fiep Westendorp készített illusztrációkat, amelyek ugyanolyan bájosak és kedvesek a fekete árnyékgyerekekkel, mint maguk a szövegek. Jip és Janneke fekete sziluettjeit azonban nem az illusztrátori koncepció, hanem a gazdasági megfontolás szülte. A sorozat kezdetekor olcsóbb volt fekete-fehér sziluetteket nyomtatni, mint bonyolult rajzokat. Végül Jip és Janneke védjegyévé vált fekete árnyképük és amikor a környezetük kiszínesedett, ők megmaradtak ugyanolyan árnyékgyerekeknek. Az újságban megjelent történeteket később összegyűjtötték és könyvként is kiadták. Az ötrészes sorozatból magyarul először a Janó és Janka nyári meséi jelent meg, amelyben a két gyerek csupa olyan kalandba keveredik, mint a 3-5 éves gyerekek általában: Janó és Janka fagyiznak, várják, hogy érjen az eper, ami túl lassan érik, napoznak és a tengerben fürdenek, sátoroznak, pancsolnak a kertben és lelocsolják a macskát, szúnyogokat kergetnek, megijednek a nyári vihartól és sok ilyen hétköznapi, ám mégis rendkívüli dolog esik meg velük. Egy percre se unatkoznak és minden nap tartogat számukra egy kis boldogságot. Ha most születnének ezek a történetek, akkor Janó és Janka blog lenne, így viszont van egy klassz, nyári mesekönyvünk.