Amikor a nők harcolnak egymással: A segítség

Provokatív film arról, hogy mi történik, ha a buta és képmutató íratlan szabályokat három bátor nő megszegi. Az ostobaság talán legyőzhető…   Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb könyve, Kathryn Stockett: A segítség (Van egy álmom) alapján Tate Taylor írta és rendezte A Segítség (The Help) című filmet. A történet az 1960-as években játszódik, az Amerikai Egyesült Államokban, Mississipiben. Távoli múlt, távoli tájon, azonban az univerzális ostobaság könnyen értelmezhető a világ bármelyik pontján, bármikor. Ha nem úgy, ahogyan Skeeter (Emma Stone) a déli lány találkozott vele, amikor a főiskola befejezése után íróként visszacsöppen szülővárosa életébe és némileg kívülállóként látja legjobb barátnői buta és képmutató viselkedését, akkor a postán vagy a villamoson. Skeeter álma, hogy író legyen, így elhatározza, olyan fekete nőkkel készít interjút, akik előkelő déli családoknál szolgáltak, ők nevelik a gyerekeket, azonban még a vécét sem használhatják. Aibileen (Viola Davis), Skeeter legjobb barátnőjének házvezetőnője, elsőként mesél a zárt fekete közösség életéről, félelmeiről és tragédiáiról. Az ostobaságról, a kiszolgáltatottságról és a megalázottságról, ami bőrszíntől függetlenül mindenkinek jár, aki nem tartozik a “belső körbe”. A történetet azonban nem a keserűség járja át, hanem az erő, hogy minden, még a legmegváltoztathatatlanabb dolgok is megváltoztathatók. Végül több cseléd is csatlakozik Aibileenhez és összeáll az interjúkötet. Hiába névtelen a szerző és a kisváros neve sem kerül bele a könyvbe, a történetek szereplői, a fehér nők magukra ismernek és felfordul a városka élete. A könyv nagy port ver fel. Skeeter életre szóló barátságait, saját társadalmi pozícióját kockáztatja a tényfeltáró könyvvel, de Aibileen és a többiek sokkal többet. Az életüket. A hosszú beszélgetések során különös barátságok és szövetségek kötődnek, elhallgatott titkokra derül fény, de még mielőtt a kisvárosban mindenki elmondhatná véleményét, tudtukon és akaratukon kívül utoléri őket a változó idők szele.

Innen, több ezer kilométerre Mississippitől és több évtizedre a hatvanas évektől, a film nem csupán a múlt egy szeletét tárja fel, hanem példabeszéd jelleggel tanít alázatra, könyörületességre és becsületre. Mindezen felül pedig szórakoztató. Mese, amelyben a valóságos dolgok összekeverednek a lehetségesekkel, ám a végén senkit sem érdekel, mi igaz és mi a képzelet szüleménye a történetben, mert a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszak pedig a büntetésüket.