A gyerekeim szeretnek videojátékokkal játszani, de amikor meglengetek egy társasjátékot, már jönnek is. Legutóbb egy új társast teszteltünk.
Az Afrikaland (egyik) érdekessége, hogy magyar fejlesztés és kiadás. Szó szerint egy megvalósult álom: Komzák Adrienn arról álmodozott, hogy elkészít egy saját társasjátékot, de úgy hogy a fejlesztéstől az értékesítésig mindent ő csinál. Sok tervezés és tesztelés után (munka és két kisiskolás mellett) elkészült az Afrikaland, mi pedig kipróbáltuk.
Röviden: Az Afrikaland egy nagyon jól sikerült játék. Könnyed és szórakoztató, de a sikerhez nélkülözhetetlen a gondolkodás és a taktikázás. Sokszor újrajátszható és olyan családi társasjáték, amelyen jól szórakozik a gyerek és a szülő is.
Hosszan: Társasjátékban nem ismerek, sőt nem ismerünk tréfát. Nagyon szeretjük az olyan játékokat, amelyekben a sikerhez a szerencse mellett elengedhetetlen a taktika és minden menet hoz valami meglepetést. Mindezek miatt évek óta nagy kedvencünk a Carcassonne (és mindig megdöbbent, hogy még nem írtam róla).
Az Afrikaland játékszabálya első olvasásra bonyolultnak tűnt, de már az első menetben kiderült, hogy csupán arról van szó, hogy a szabályokat elmagyarázni bonyolultabb, mint játszani a játékot. A doboz tartalmaz 70 db útkártyát és 50 darab gyűjthető kártyát valamint bábukat és speciális dobókockákat. A feladat egyszerű: Be kell járni a pályát úgy, hogy a négy útelágazásnál megszerezzük a “híres látnivalókat”. Az nyer, aki elsőként ér a célba úgy, hogy megszerezte mind a négy “híres látnivalók” kártyát. A feladatot könnyíti vagy bonyolítja, hogy amikor rálépünk egy útkártyára az felfordítjuk és ott haladást segítő vagy hátráltató dolgokat találunk: léphetük előre még kettőt, hátra kell lépnünk egyet, szerezhetünk gyümölcsöt, amellyel újabb dobásokat szerezhetünk vagy éppen kimaradunk egy körből. Minél több útkártyát fordítottuk már fel, annál nagyobb fejtörés, hogy melyik irányba és hányt lépjünk, hogy a leggyorsabban haladjunk.
Az útkártyákkal sokféle pályát kirakhatunk, ám ugyanaz a nyomvonalú pálya is lehet újra és újra izgalmas, hiszen véletlenszerűen alakulnak az egyes (felfordítható) mezők értékei és az a taktika, amelyik az egyik pályán működött a másikon veszett fejsze veszett nyele.
Az Afrikaland egyetlen “hátránya”, hogy jó nagy étkezőasztal kell ahhoz, hogy a pályát fel tudjuk építeni, legyen hely a dobásokhoz (mi ehhez a doboztető belsejét használtuk) és még a gyűjtött kártyák rendszerezésének is. (Persze, nekem kifejezetten tetszett, hogy szűkös az asztalunk, mert már régóta szeretnék egy nagyobbat és ez egy újabb érv volt mellette.) A szabályokkal legkisebb fiúnk, aki pár hónap múlva lesz hat éves, gyorsan boldogult, neki olykor segítettünk a taktikázásba, hogy ráérezzen az ízére, de amit elkapta a gépszíj, már önállóan is nagyon ügyes volt. 10 éves nagyfiúnk és mi magunk gyorsan megkedveltük a játékot és kicsit már várjuk is az esős szombat délutánokat, hogy még többet játszhassunk, mert saját pályákat akarunk építeni.
További információkat a játékról a lengegerle.hu oldalon olvashatsz és itt pályaminták is találhatóak.
Ui: Játszunk sokat a gyerekeinkkel (úgyis “túl gyorsan” felnőnek)! Hiszek abban, hogy kellenek a közös videojátékozások, a közös társasozások, kártyázások, mert ilyenkor mindig boldog vagyok és érzem az ő boldogságukat is.
