Tanulságos-vicces mese arról, hogy ugyanaz a ház egyik pillanatban hogyan tűnhet zsúfolt egérlyuknak, majd palotának. Vigyázat, függőséget okoz, mint a Graffaló!
A Graffaló óta a Julia Donaldson – Axel Scheffler szerzőpáros nagy kedvencünk. A Pagonynál most megjelenő könyvük, A zsúfolt házikó, egy anekdotából írt verses-rímes mese.
A történet nagyon egyszerű, mégis szórakoztató: a zsémbes asszony állandóan panaszkodik a bölcs öregnek, hogy így meg úgy, milyen szűk a házikója, erre a bölcs sorban beviteti vele a tyúkot, a kecskét, a disznót és a marhát… Végül már valóban elviselhetetlen a helyzet, a ház élhetetlenül zsúfolt, mire az öreg utolsó tanácsára az asszony minden háziállatot visszavisz a kertbe, és láss csodát, a ház rögtön nagyon tágasnak tűnik.
A történet egyszerre tanulságos és tréfás, nem kell magyarázni, a gyerekek ugyanúgy értik, mint a felnőttek. Értik, hogy a ház nem változott, csak az elégedetlen, panaszkodós asszonyság érezte hol szűknek, hol tágasnak. Kacagnak a képtelenségen és a felforduláson, amit az állatok a házban okoznak és a dallamos-ritmusos szöveg azonnal a fülükbe mászik, azonban ez az a mese, amit minden nap kérnek és mégse unnak rá a csattanóra.
A zsúfolt házikó 2-5 éveseknek (és örökifjú felnőtteknek) ajánlott, a karácsonyfa alatt a helye!
