Az emberiség kedvenc játékát, a “Mi lett volna, ha”-t játszották el a Dinó Tesó (The Good Dinosaur) készítői. Mi lett volna, ha az aszteroida elkerüli bolygónkat és a hatalmas dinoszauruszok nem halnak ki?
Erős és szellemes a film felütése, majd jön a kiütés a fölművelő dinoszauruszokkal. Ha valamit, akkor ezt a részt ki lehetett volna hagyni a filmből és az embergyereket nem, mint bosszantó rágcsálót, hanem mint “szemtelen” legyet ábrázolni. Talán. De egy is csak egy “Mi lett volna, ha”-játék…
Tehát vannak ezek a helyes, növény evő, zöld dinók, akik békésen éldegélnek. Aztán a legkisebb és a leggyávább elkavarodik otthonról és a film további része arról szól, hogy haza akar jutni és hű kísérője egy ősember-gyerek. Igen, az a bizonyos rágcsáló.
Az út során találkoznak kissé bolond állatokkal.
És nagyon veszélyes lényekkel.
Megesnek kisebb-nagyobb csodák bizalom, szeretet, hűség és kitartás témakörben, mint általában a mesékben.
A Dinó Tesó (The Good Dinosaur) nagyon szépen rajzolt film. Nem tudom teljes szívvel ajánlani közös mozizásra – igen, borzasztóan fájtak a földművelő dinoszauruszok -, de a földművelő dinoszauruszok abszurdumán túl nem sok hibát találok a filmben. Éppen olyan, amilyet egy Disney filmtől várunk, amiben nem hercegnők, hanem dinoszauruszok a főszereplők.
Ui: Fiaim egybehangzó véleménye szerint – az egyik 3 éves, a másik 7 – a Dinó tesó jó film, tehát én egyértelműen rohadt kritikus vagyok.
