Százötvenkét perc a múlt és a jelen gyomorforgató árnyairól és a nőkről, akiket nem szeretnek a férfiak. A tetovált lány.
Besorolása szerint thriller a svéd, dán és német koprodukcióban készült film, A tetovált lány (Män som hatar kvinnor/The Girl with the Dragon Tattoo), mégis nehéz beskatulyázni. A film lendületét a nyomozás adja, amelyben egy újságíró és egy punk hacker lány együtt bogozza ki egy negyven éve történt tragédia rejtélyét, de közben bármilyen menetnél, összekarolós tiltakozásnál és jogvédő szervezetnél hatékonyabban mutatja be és lép fel a családon belüli erőszak és a hatalmukkal visszaélő férfiak ellen. Nem kertel, nem maszatol, nem próbál őrülteket bibliai idézetekkel meggyőzni, nem mutat nem létező romantikus megoldást, hanem odabasz. Szó szerint.
Több szálon indul a film – van magányos milliomos, elítélt újságíró (aki a Millenium újságnál dolgozik), fura kinézetű és furcsa helyzetekbe kerülő lány nyakörvvel – és ezek a szálak egészen valószínűtlenül kapcsolódnak össze. Múltból és jelenből igazán gennyes dolog kerülnek elő és az igazság megrázóbb, mint megszoktuk – mi történt negyven évvel ezelőtt egy lánnyal, aki rájött egy titokra a férfiak uralta világban és mi történik egy lánnyal napjainkban, ha a társadalom peremére kerül -, közben ott a nyomozás, amely leköti az agytekervényeket és lépésről-lépésre, óriási kanyarokkal tárja fel a múlt poros eseményeit. Mindezek után a lezárás már-már unalmas (értsd: hollywoodi), amíg ki nem derül, hogy készen van már a “második rész” is, The Girl Who Played with Fire címmel, sőt a harmadik is…
A tetovált lány című film a svéd író Stieg Larsson Millenium trilógiájának első kötetéből készült. A trilógia további két részéből is elkészültek a filmek: A lány, aki a tűzzel játszik, és A kártyavár összedől (The Girl Who Kicked the Hornet’s Nest).
Stieg Larsson 1954-ben született és 2004-ben tragikus hirtelenséggel hunyt el. Újságíró volt, az Expo magazin főszerkesztőjeként dolgozott 1999-től, korábban pedig egy nagyobb hírügynökség alkalmazásában állt. Larsson-t az antidemokratikus, szélső-jobboldali és náci szervezetek egyik legnagyobb szakértőjeként tartották számon világszerte, és gyakran kapott felkéréseket a témában. Könyvkritikusok úgy tartják, hogy Larsson erőssége és sikere legfőképpen finomítatlan stílusában és klisémentességében rejlett.
