John gyakorlatias, és szeret dobolni, Abigail elméleti ember és bonyolult keresztrejtvényeket fejt. Az apjuk briliáns feltaláló, és kalandjaik akkor kezdődnek, amikor elrabolják őket.
Pagony
Szeretek elmerülni a történetekben, most mégis egymást követik a kibeszélős könyvek (értsd: amikor a szerző újra és újra kiszakít a történetből és megszólítja az olvasót), ám amíg Dániel András cinkosan-viccesen teszi, addig Ellis Weiner elbeszélője pökhendi, nagyképű és idegesítő. Nyünyörög, hogy neki nincs is kedve megírni ezt a történetet – akkor ne írd – és lapos poénokat durrogtat – nagyon fárasztó.
Az idegesítő elbeszélő ellenére az elbeszélés remek. A Templeton ikrek nagyszerű terve vicces, izgalmas, szellemes és szórakoztató. A cselekmény lassan indul, de tökéletesen kidolgozott és végigvitt. Az erőltetett poénokon kívül semmi sem felesleges, ha az ikrek kutyát kapnak, akkor annak a kutyának fontos feladat jut a nagy drámai pillanatban, még akkor is, ha amúgy egy röhejes kutya, ha előkerül egy pisztoly, akkor az el is sül.
Igen, van benne pisztoly és nem csak átvitt értelemben, sőt, van benne tudós, idegesítő bébicsősz, megbomlott elme, gyerekrablás, csipetnyi filozófia és nagy szökés is.
A Templeton ikrek nagyszerű terve már nem mese felolvasásra szánt mese, hanem izgalmas “kalandregény” önálló olvasására találmányokkal, MacGyver-es ötletekkel, két leleményes gyerekkel és mindezt Jeremy Holmes elmés illusztrációi koronázzák.
