Ha könyvekről van szó, a fiamnak remek az ízlése. Egészen pici kora óta Eric Carle meséje, a kedvence.
Persze, először csak lapozgatni szerette a könyvet, meg az ölembe kucorodni és figyelni, ahogy én beszélek és lapozom, de mostanra odáig fejlődött a dolog, hogy hozza a könyvet, beül az ölembe és fel kell olvasnom neki a mesét. Egyre többször már ő lapoz, ha az oldalhoz tartozó szögeghez értem.
Eric Carle telhetetlen hernyócskája idén ünnepelte 40. születésnapját, és igen nagy buli volt, még a Google is hernyócskásban nyomta.
Mivel a fiamat még nem tudom megkérdezni, miért szereti ezt a könyvet, elmondom, hogy én miért kedvelem. Egyrészt Eric Carle kollázsképei szépek és kicsit sem giccsesek. Tiszta színek, jól felismerhető formák. A mese egyszerű, okos, mégis kedves. A pici hernyóból szép lepke lesz, de ehhez igen sokat kell ennie. A telhetetlen hernyócska sokkal fifikásabban oktat (a végén talán megtanul számolni a gyerek, de az almát és a körtét már most imádja), mint A kelekótya kaméleon, Carle másik meséje. (Bár meg kell jegyeznem Zsombor azt is szereti lapozgatni és az üzenete nagyon jó: az légy, aki vagy, csak ezt hosszan és kedves gyereknyelven mondja el.)
A telhetetlen hernyócska a Pagonyban
Eric Carle web: http://www.eric-carle.com
Működik a “The Eric Carle Museum of Picture Book Art”, amelyet érdemes meglátogatni, ha valaki éppen az USA-ban arra jár: 125 West Bay Road Amherst, MA 01002, web: http://www.carlemuseum.org
