Az Univerzum, amilyennek jelenleg ismerjük. A Föld kb. 4,5 milliárd éves, de az emberiség, aki tulajdonaként kezeli a földet, mindössze (nagyjából) 3 ezer éves (azaz 0,000003 milliárd éves). Szemléletesebben azt szokták mondani, hogyha a Föld eddigi élete 24 óra, akkor annak utolsó másodpercében jelenik meg az ember. Én azonban távolságokban jobban el tudom képzelni. Tehát, ha a Föld korát 15 km-nek vesszük, akkor annak utolsó 1 cm-re az emberiség története. Ez pont olyan jelentős, mintha a New York – Budapest távolságból megtennénk nyolc kényelmes lépést. A Föld koránál és az emberiség jelentéktelenségénél már csak az Univerzum elképzelése nagyobb falat. “Hogy a Naprendszer méreteit szemléletesebbé tegyük, gondolatban kicsinyítsük le a világot ötmilliárszorosan! Ekkor a Föld 2,5 mm átmérőjű gömböcske lenne, amelyen a hegyeket-völgyeket mikroszkóppal sem igen lehetne észrevenni. E pici gömb körül, tőle 8 cm-re egy nagyobbfajta porszem kering: a Hold. Átmérője a modellben 0,7 mm. A Nap a Föld gömböcskéjétől 30 m távol lévő, nem egészen 30 cm átmérőjű strandlabda volna; a Plútó a Naptól 1,2 km-re kellene keresni. A legközelebbi “állócsillag” pedig a modellben a Naptól 8000 km-re esne. A legközelebbi csillaghoz vezető, ötmilliárdszorosan lekicsinyitve 8000 km-es útból földi ember – a Holdutazáskor – már megtette az első 8 cm-t; ezt nevezzük úgy, hogy “a világűr meghódítása”!” (Csaba György Gábor: Kalandozás az égbolton) Az American Museum of Natural History elkészítette egy filmet, amely a jelenlegi legpontosabb ismeretek szerint ábrázolja az Univerzumot. A Himalájától utazunk a kozmikus horizontig, majd vissza.
