A kuncogó kecske titkai – mi a jó egy farmban?

A korábban sikeres amerikai rádiós műsorvezetőt 41 évesen a szerelem tette hirtelen egy 10 hektáros walesi farm gazdasszonyává. De mihez kezdhet egy tipikusan nagyvárosi nő egy másik kontinensen a vidéki gazdasággal, az új patchwork-családjával és a kecskékkel?

Shann Nix Jones története a felszínen sok munkáról, sok tanulásról, sok aggodalomról, kulturális különbségekről és egy csodának is beillő gyógyulásról szól – némi kecsketej-marketinggel. Elsősorban nem azért szerettem, mert érdekes és jól megírt könyv, ami sok ponton hasonlít a saját életemhez. Sokkal inkább a mélyben, szinte mellékesen felmerülő gondolatok fogtak meg. Csupa olyasmi, ami tökéletesen megmagyarázza, öt évvel ezelőtt mi vonzott engem is tudat alatt a keménynek-koszosnak tűnő vidéki élethez. Mert ezek a dolgok a mágikus és pragmatikus Walesben pont ugyanazok, mint egy dunántúli kis faluban. A titok a textúrában rejlik. Az illatokban, az anyagokban, a földben, fában, vízben, szélben, trágyában. A varázslatban, ahogy a semmiből (vagy a semminek tűnő apróságokból) Valami lesz. Akár akarod, akár nem, ebben az életformában körülvesz a természet teljes körforgása, magad is részt veszel a teremtésben, és ezt minden nap a saját bőrödön tapasztalod. Egy farmon nem lehet alibizni. Nem lehet városi módon kényelmes közömbösségbe és távolságtartásba húzódni. Kapcsolatod van mindennel, és mindenben észleled az élet jelenlétét. Táplálod az ételed, mielőtt az táplál téged. Minden mindennel összefügg, a legapróbb döntésed is hatással van csomó más eseményre. Az állatok és növények türelemre, kitartásra, odaadásra és elfogadásra tanítanak. Cserébe igazán átérezheted, hogy valami nagyobb dolog része vagy. A non-stop vibráló, műanyagba csomagolt nagyvárosi létben erre nem sok lehetőség adódik. Félreértés ne essék, nem társadalomból kivonulásról, spórolásról vagy teljes önellátásról szól ez a dolog. Hanem arról a természetesebb ritmusról, ami a bennünk élő ősembernek igenis hiányzik. A jófajta fáradtságról. Az átrendeződő fontossági sorrendekről. Az apró dolgok kiugró szépségéről. Legfőképp pedig a megújulásról, növekedésről, születésről, elmúlásról. Mert jobb, ha mindenki tisztában van azzal, hogy semmi nem állandó, az állandóság csak egy – nagyvárosban kétségkívül sokkal tovább fenntartható – illúzió. És az igazi életmódváltást nem a bálapakolás, a kecskefejés vagy a vízhordás jelenti, hanem az a folyamat, amikor az ember észrevétlenül elkezd együtt lélegezni ezzel az örökös változással. A Secrets from Chuckling Goat  részben naplóként, részben starter-receptkönyvként megírt regény; hasznos olvasmány, ha tudni akarod, hogyan készül a kovász, miből lesz a kefir, mikor pont jó állagú a lekvár, vagy mit tegyél egy születés közben elakadt kiskecskével – de akkor is, ha kilátástalannak tűnő helyzetben erőt merítenél valahonnan. Shann Nix Jones: Secrets from Chuckling Goat, Hay House, 2015 (magyar kiadási tervről egyelőre nem tudunk)