A cuki cica, a mogorva nyúl és a varázsló

Van egy ház, ahol egy kedves öregúr és néhány varázslatos szerzet lakik. Jön egy kiscica, aki otthont keres, és egy kapzsi unokaöcs, aki el akarja adni a házat. Kié lesz a ház? Ennyi és sok humor kell egy jó meséhez.

A Villám és a varázsló (The House of Magic) nem akar több lenni, mint egy klassz gyerekfilm és ezt teljesíti is sok-sok szórakoztató szösszenettel. Könnyed, bájos, remekül ötvözi a cizellált humort és a “fenékre esős” poénokat, ám mégse fullad cukiságba vagy ürességbe, mert a kegyetlen valóságból is akad benne egy jó adag. Rögtön az elején egy cuki, vörös kiscica – költözés miatt – kóborrá lesz és ott találja magát a semmi, pontosabban az utca közepén. Valamit tennie kell, mert helyzete tarthatatlan. (Felnőttként ismerős a helyzet, gyerekként pedig nem árt elég korán megtanulni.) Elindul az egyik irányba, ám közte és a boldogság között ott egy meglehetősen méretes dobermann, sőt, az eb a másik irányba kergeti. Ott meg egy mogorva, öreg nyúlt teszi ki a szűrét, az észt pedig az utca királya, egy csivava osztja… A happy endtől még messze vagyunk, ám a varázsló, aki amúgy egy kedves idős bácsi, minden ármánykodás ellenére befogadja a cicát és elnevezi Villámnak. Villám élete nem sétagalopp. (Nesze neked Hollywood!) A mogorva nyúl mindent megtesz, hogy elűzze a cuki cicát, ám helyette a varázslót juttatja kórházba, és hogy még nagyobb legyen a baj, a varázsló unokája – aki régen “olyan kedves kölyök volt” – megpróbálja eladni a házat. Ja igen, annyira 21. századi ez a mese, hogy a főgonosz nem a boszorkány vagy a hétfejű sárkány, hanem az ingatlanügynök, és a királyság is csak allegorikus, a csata a házért folyik. Villám és a varázskellékek, azaz a mogorva nyúl, a harcias kisegér és a turbékoló galambpár, valamint a varázsló által életre keltett lények megpróbálják megakadályozni az unokaöcs ármánykodását és már a bejáratnál elrettenteni a tisztelt érdeklődőt. (A harc komoly és az őrületig tart.) Legnagyobb szerencséjükre, az unokaöcs allergiás a macskákra és ez súlyosabb számára, mint a rossz lelkiismeret. Nem sokat vártam a Villám és a varázsló (The House of Magic)-tól, azt hittem, hogy ez is egy a töltelék mesékből, ami kicsit helyes, kicsit vicces, de nem igazi mese, hanem egy üres animációs történet, amit a moziból kilépve elfelejt az embert. Ehelyett egy olyan mesét kaptam, amelyen önfeledt kacagtam én is és a gyerekem is és bármikor újranézném, mert a viccek megunhatatlanok, a mese pedig olyan, mintha a Grimm-fivérek toppantak volna közénk és a hétköznapi valóságból szőttek volna egy igazán jó történetet. (Annyira magával ragadott a mese, hogy azt se tudom megmondani, hogy volt-e benne zene – biztosan volt -, de szerencsére egyik szereplő se énekelt.) Mindezen felül a Villám és a varázsló olyan mese, amit tényleg érdemes 3D-ben nézni, mert látványos és szó szerint varázslatos.