Joanne Harris Budapestre érkezik. Olvasóit 2009. november 18-án (szerdán) 18 órától a Funzine Könyvklubban angol nyelvű beszélgetéssel, 19 órától pedig dedikálással várja a Libri Allee-ben (XI. Október huszonharmadika utca 8-10.)
Joanne Harris magyarországi látogatásának apropója, hogy az Ulpius-ház Könyvkiadónál idén válik teljessé a Harris-életműsorozat. A Csokoládé a legismertebb története, de sokak kedvence a Szederbor és a Partvidékiek. A sorozatból hiányzó darabja az írónő egy korai alkotása, Aludj kislány! címmel kerül néhány nap múlva a könyvesboltokba.
Joanne Harris 1964-ben, az angliai Yorkshire-ben született, francia édesanya és angol édesapa gyermekeként. Anyai nagyanyját (jó) boszorkánynak, gyógyító asszonynak tartották, és a kis Joanne gyermekkorának nyarait úgyszólván egy családi cukrászdában töltötte. Később Cambridge-ben, a St. Catherine College-ban tanult francia és német irodalmat, modern és középkori nyelvészetet. Számos heroikus, de kudarcba fulladt próbálkozás után (volt rockzenész, gyógyfűkereskedő, könyvelő) egy leeds-i fiúgimnáziumban helyezkedett el franciatanárként. Itt 15 évig tanított, miközben három regényt írt.
1999-ben megjelent Csokoládé című regényéből Oscar-díjra jelölt film készült. A regény önéletrajzi emlékekből táplálkozik. Lánya, Anouchka, akit csaknem úgy hívnak, mint a Csokoládé-ban a kislányt, és épp annyi éves is lenne, ha regénybeli alteregója fölött nem állt volna meg az idő. A regényben oly megkapóan szoros női szál – a három generáció: nagyanya, anya és lánya szimbiózisa – sem csupán az írói lelemény szülötte. A kis Joanne-nak lehetett erről bőségesen tapasztalata: otthon mindig franciául beszélt az édesanyjával, mert a mamája szégyellte az akcentusát. És még sorolhatnánk a megfeleléseket – ilyen például Harris és lánya egyik legkedvesebb időtöltése, a főzés; a főzés mint alkotás, és az evés mint igazi gasztronómiai élvezet.
2000-ben megjelent Szederbor című regénye akár a pandantja is lehetne a Csokoládé-nak. Legalábbis ami az ízlelési és szaglási érzékletek mámorító tobzódását illeti. Csak míg – persze leegyszerűsítve – a Csokoládé-ban egy egész falu kibillent egyensúlya (a fent említett “női értékek” hiánya) a tét, itt a hosszú évek óta válságban lévő író az, aki önmaga keresésére indul, az “eltűnt idő nyomába” ered. És fel is támad a múlt, mégpedig egy íztől. Ezért bár Harris egy interjúban mindössze két írót nevezett meg, akik hatottak rá – Nabokovot és Mervyn Peake-et -, rá kell mutatni, hogy Marcel Proustot elfelejtette megemlíteni.
Négy könyv exkluzív díszdobozos kiadásban
