Tihany. Szabadtéri színpad. Az égen alkonyi felhők. A nézőtéren pokrócba burkolózott és összebújó emberek. Budapest Bár koncert. Lassúság. Boldogság. Nem volt Rolls-Royce a színpadon, nem építették 3 napon át a színpadon százan és nem voltak profi táncosok, de Rutkai Bori a kicsit nagynak tűnő cipőjében úgy táncolt, ahogyan csak a boldog emberek táncolnak, ráadásul előbújt egy ládából, és Lovasi bemutatott egy cigánykereket. Szalóki Ági összetörte a szívem és a Padam-Padam-mal (Néma haranggal) Kollár-Klemencz László még ugrált is rajta. A színpadon volt nagybőgő, cimbalom, hegedű, tangóharmonika és elektronikus zongora, amelyen Szakcsi Lakatos Béla eljátszott egy különös Szomorú vasárnapot. Röhögtünk a Tiroli Bocikon, a szövegen és a három bábon a paraván tetején, no meg Lovasin, amint házikabátban azt énekelte, hogy “Én minden nőnek tetszem, jaj üldöznek a nők […] rendben van elismerem, hogy a fejem meg a szemem rettentően szép, tény, hogy a kicsi hamis alakom is csodás…”, de kicsit összébb bújtunk, amikor Frenk belekezdett, hogy “Fizetek, Főúr. Volt egy feketém és életem, amit elrontottam én…”. Az Engem a rumba döntöget romba pedig majdnem bűnbe vitt és kevésen múlt, hogy nem buktam el az erény mezején, megelégedtem némi lábdobolással. Két órán keresztül chansonok követték egymást, apró színpadi etűdökkel, vidám-szomorú színpadi komédiaként. Hiába volt hideg és tiszta a levegő, tüdőmben éreztem a bárok cigarettafüstös levegőjét. Végül a lányok megmutatták milyen a rock and roll, a fiúk pedig Cseh Tamás Budapestjét énekelték, papírról, bájosan, esendően. Fellépők: Lovasi András, Kiss Tibor, Kollár-Klemencz László, Szalóki Ági, Frenk, Rutkai Bori, Behumi Dóri, Ferenczi György, Farkas Róbert, Ökrös Károly, Farkas Mihály, Farkas Richárd, vendég: Szakcsi Lakatos Béla Ízelítőnek egy kis zene: Az utolsó ráadás pedig Cseh Tamás: Budapest… Budapest Bár web>>
