Sőt, nem csak azt tudom, hogyan kell csákányt craftolni, de azt is tudom, hogy van fa és kő csákány is, a dia a gyémánt, a redstone nagy királyság és Herobrine nem létezik.
Rohadt közgazdász vénámat nem tudom megtagadni, ami engem a Minecraftból alapvetően érdekelt az Markus “Notch” Persson nagy ötlete valamint a stratégiai és üzleti lépések sorozata amely oda vezetett, hogy 2014-ben Notch cégét és a Minecraftot 2,5 milliárd dollárért megvette a Microsoft.
Azonban van nekem egy 9 éves fiam, aki most már elég régóta meglehetősen sok időt tölt minecraftozással. És hiába faggatnám arról, mi volt az ebéd a menzán (ettél rendesen?) vagy mi volt a suliba (milyen sikereid és kudarcaid voltak?), ő nem törődik ezekkel a lényegtelen kérdésekkel, viszont a Minecraftról órákat képes beszélni.
Akkor is, amikor fáj a fejem. Akkor is, amikor két perc csendre vágynék vagy éppen a horgolási mintát számolnám vagy vacsorázni, fürödni kellene inkább. És akkor is, amikor a horvát hegyekben autózunk a tengerre vágyva és elméletben kell követnem, hogyan is kell csákányt craftolni, közben hulla vagyok, mert már 8 órája úton vagyunk és zúg a huzat a fülemben. Már éppen könyörögnék neki, hogy csak egy kicsit ne kelljen figyelnem, én a Minecraft pakkot rábíztam a férjemre, játszanak együtt, intézzék együtt, én ezt nem értem, nem akarom érteni. Kellemesen könnyű kifogást keresek, ám ekkor rám néz a férjem és azt mondja, hogy ne, figyelj, neki ez fontos.
Szégyenkezem önmagam előtt, hiszen mi lehetne fontosabb annál, amit a gyerekem el akar mesélni, meg akar osztani velem. Összeszedem magam, és tényleg figyelek, tényleg próbálom megérteni, mintha az életem függne tőle.
Tényleg az életem függ tőle, mert ha kizárna és nem invitálna a világába, nem sok minden érdekes maradna a világban.
Azóta eltelt 2 hónap és én fel tudok idézni minden szót. Minden részletet. És ami azon a kihalt útszakaszon kezdődött egyre gyarapodott – lassan ideje lesz az elméleti tudásomat a játékban is kipróbálni – és most már, hogy egyre több mindent értek, sokkal zseniálisabb és lenyűgözőbb, amit épít, ami craftol. Mondhatnám, hogy nem könnyű kilépni a “roppant fontos” dolgomból, amikor a fiam a Minecraftról mesél vagy éppen azt akarja megmutatni, mit épített, de egész gyorsan kiderült, nincsenek olyan roppant fontos dolgaim, amelyek ne tudnának fél órát várni.
A férjemnek örökre hálás leszek azért a pár szóért. Iránytű volt akkor, amikor eltévedtem a rengetegben.
