Friss, ropogós hír, hogy a 2017-es orvosi Nobel-díjat a belső óra molekulási mechanizmusainak felfedezéséért ítélték oda. Az alvásmegvonástól szenvedő anyákra nem tértek ki, de én igen!
Régóta tudjuk, hogy minden élőlénynek – így az embernek (sőt az anyáknak) is – van belső órája, amivel alkalmazkodhat a Föld forgásából adódó, földi napok természetes ritmusához. Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young ennek a belső órának, a napi, cirkadián ritmust szabályozó molekuláris mechanizmusainak feltérképezéséért nyerték el idén a Nobel-díjat.
Felfedezték, hogyan alkalmazkodik a növények, az állatok és az emberek belső órája a környezethez. Muslicákkal modelleztek és izoláltak egy gént, ami egy napközben termelődő, majd éjszaka lebomló fehérje működését szabályozza. Kutatásuk egy későbbi fázisában arra is rájötte, hogy nem csupán egy, hanem több fehérje együttesen szabályozzák a belső órát és ezek minden többsejtű élőlényben működik.
Ezek után három kijelentés tehetünk:
– a belső óra igencsak fontos.
– a belső óra remekül működik, amíg át nem repülünk a világ másik felére egy távoli időzónába vagy gyerekünk nem születik.
– az anyák továbbra is a természet csodái, mert a jetlag kiheverhető, a szervezet alkalmazkodik, de a gyereked évtizedekig nem hagy rendesen (a belső órádnak megfelelően) aludni, mégse pusztulsz bele, sőt boldog vagy, hogy gyereked van.
Teljesen logikusnak tűnik, hogyha fehérjék szabályozzák a belső óra működését, kell lenni egy olyan génnek és fehérjének is, amely akkor kezd el működni, amikor kisgyerekért vállalsz felelősséget. (Igény szerint férfiakban is előfordulhat ez a gén.) Ezek lehetnek a cirkadián trollok és semmi mást nem csinálnak, mint a belső órát működtető fehérjéket akadályozzák a rendes munkavégzésben.
A “Volt egyszer az élet” stílusában úgy képzelem, hogy összevont szemöldökkel, mellükön fényes jelvénnyel állnak a kötelességtudó, szorgosan dolgozó fehérjék felett és ilyeneket mondanak: Milyen jelentés ez? A szervezetnek kellene még két óra alvás, mert az éjszaka közepe van???? Ezt a macskakaparást nem engedhetem tovább, nem fogják tudni elolvasni a központban. Írd újra és minden betűre rajzolj 100 lila virágot. Addig ezzel ne is próbálkozz! – Persze, mire a szegény fehérje teljesíti a feladatot, felkel a nap (vagy a másik gyerek) és már lehetetlen, sőt egyenesen értelmetlen aludni. Hiszen a fehérjék éppen azt az üzenetet küldik, hogy nappal van, tessék felkelni, hatni, alkotni és gyarapítani.
Tehát az anyák biológiai órája tudja, hogy mit kellene tenni, de az anyaságért felelős gének és az ott gyártott fehérjék (fityfenék) széttrollkodják az egészet. Ennek elfogadása ugyanúgy dolgozható fel, mint valami fontos elvesztése: először abban reménykedsz, hogy pár hónap múlva kialszod magad, majd a második gyerek és az állandóalváshiány miatt a hobbik közé sorolod az alvást és végül belátod, az élet természetes részének tekinted, hogy a cirkadián ritmusodnak semmi köze a földi napok természetes ritmusához, ki vagy szolgáltatva a gyereked kényére-kedvére.
Ma engem ez a téma különösen érzékenyen érint, mert 9 éve nem aludtam ki magam és mert hajnalban (megint) néhány órán át Dani ébren tartott, miközben én aludni akartam. Persze, végtelenül cuki, hogy hozzám bújik, néha kicsit megrugdal – mert az a legfontosabb, hogy ő kényelmesen feküdjön -, majd hajnali négy körül kikísérletezi, hogy az alvókái igazán a fejemen tudnának remekül pihenni és kicsit se zavarja, hogy ez az én alvási ciklusomat hogyan befolyásolja.
Bevallom, ez volt az a pont, amikor üzletelni kezdtem vele, végül egy korty vízért cserébe hajlandó volt a saját ágyában egyedül folytatni a bulit, de a megállapodás értelmében nekem ehhez fel kellett kelnem, ki kellett mennem a konyhába, engednem kellett egy korty vizet és az ágyához kellett vinnem. (Nem emlékszem, hogy kinyitottam volna a szemem.)
A belső órám fehérjéi egyáltalán nem tudták elvégezni a feladatukat. Az anya-gének vagy -trollok megakadályozták, hogy hódoljak a cirkadián ritmusomnak és kialudjam magam, reggel viszont rálöktek a nappali programra: kelni, gyereket öltöztetni, reggeliztetni, gyereket oviba-suliba vinni, dolgozni…
Egyszóval teljes képtelenség, hogy az anyaság következtében ne alakulna ki (kapna életre) egy gén, ami olyan fehérjéket/trollokat termel, amelyek szabotálják a belső óra rendeltetésszerű működését, különben az anyák nagy bajban lennének.
Jöhet a Nobel-díj, ha kialudtam magam (úgy kalkulálom, hogy ez 2025-re már bekövetkezhet), be is bizonyítom az elméletem!
