Tudom, hogy Karlie Kloss fiatal, hogy szétphotoshoppolták a lábát, bár az eredetiért is ölni lehetne, és azt is tudom, hogy begyulladt szőrtüszőre senki se kíváncsi, de ez akkor sem normális!
Már meséltem, hogy a minap az amerikai Good Housekeeping májusi számát lapozgattam és a kellemes ellazulás helyett az első oldalakon elszállt a fejem. Egészen pontosan Karlie Kloss lába ütötte ki a biztosítékot.
Azon könnyedén túllendültem, hogy a 24 éves Klossnak genetikusan remek lábakat adott a Jóisten és gondolom, formában is tartja a virgácsait, így kell, a helyében én is így tennék. Sőt, azzal is egyetértek, hogy ilyen lábakat jó pénzért fotóztatni is ér.
Azért sem irigykedem rá, hogy fiatal, tehát szebb, üdébb, ragyogóbb a bőre, mint az enyém. Én is voltam egyszer ennyi idős (és ha a mai eszemmel üzenhetnék magamnak valamit, akkor annyi lenne, hogy élvezzem nagyon ezt a fiatalságot).
Viszont a fenti reklámfotón az igazán dühítő, hogy úgy tűnik, ezen a lábon sohasem nőtt szőr. Nincs rajta egyetlen anyajegy, hegnyom és semmi, de semmi emberi. Simán lehetne egy fröccsöntött próbababa fényesre polírozott lába. És – teszem hozzá gyorsan – nem arról beszélek, hogy begyulladt szőrtüszőket és őzike lábakat szívesebben nézegetnék vagy hitelesebbnek tartanék, egyszerűen a megvalósíthatatlanul makulátlan helyett közelíthetnék a valóság remek kiadása felé. Jót tenne a lelkünknek, a lelkemnek. Mert hiába tudom, hogyha megfelelően lesminkelnék a lábamat – igen, ilyenkor az egész testet durván alapozzák, árnyalják -, majd az elkészült fotóval jóhány munkaórát eltöltene egy grafikus, akkor az én bőröm is éppen így ragyogna, eltűnnének róla a lezúzott térdek emlékei, nem lenne rajta egyetlen szétpattant ér és sehol se látszanának át az erek. Makulátlan és szép lenne, mint Karlie Kloss lába a reklámfotón.
De mit érnék vele? Nem az a láb kelne velem reggelente. Nem azon a lábon sétálnék. Nem az a láb villanna elő a szoknyából. Az a kép, ahogy a L’Oréal reklámfotó is, 21. századi ciliciumként kínozna, és emlékeztetne arra, mennyire messze vagyok a tökéletestől. mintha ez bűn lenne, közben örök elégedetlenségre és boldogtalanságra kárhoztatna. Mert hiába tudom, hogy amit látok a valóságtól elrugaszkodott, de látom, fénykép készült róla, benne volt az újságban, tehát létezik.
Naponta több ezer kép zúdul rám és végig meg kell őriznem a józan eszem, nem hagyhatom, hogy a képek és a beléjük kódolt üzenetek uraljanak, mert hamis üzenettel, ígérettel kecsegtetnek. Védekeznem kell a rám zúduló hazugság ellen. Meg kell kérdőjeleznem amit látok, hallok, bármilyen fárasztó is. Elemeznem kell, hogy hol hal meg a józanság és hol győzi le a photoshop a lehetetlenséget.
Védekeznem kell önmagamért, az ép eszemért. És szülőként feladatom, hogy a gyerekeimet is megtanítsam védekezni.
Én se vagyok szent, legalább 5 szelfiből választom ki, amit megmutatok a világnak, mert a legjobb formámat akarom mutatni. És ebből ered közösségi média rosszkedv. Egyetlen pillanatból általánosítunk és úgy tűnik mások élete, teste tökéletes, csak a minénk nyomorúságos. Mások viszont éppen miattunk érzik magunkat nyomorultnak. Tudat alatt görgetjük az ideális élet és ideális test hazugsággalacsinját és belehalunk a boldogtalanságba.
Karlie Klossnak eszementen jó lába van. De nem olyan, amilyennek a L’Oréal reklámfotón, hanem ilyen:
https://www.instagram.com/p/BBF9JFzESjQ/?taken-by=karliekloss
