Iránytű a boldogsághoz: társkeresés az interneten

Az internetes társkeresés nem 21. századi korkép, hanem remek találmány, hogy ne macskák társaságában öregedj meg. Ne szúrd el! Kezdjük az alapoknál. Internetes társkeresőre regisztrálni nem ciki, de arra nincs elfogadható magyarázat, ha az adatlapodon a „nem is tudom, miért regisztráltam” mondat virít. Ha három cseresznyére vársz, rossz helyen vagy. Nevetséges kifogás a „nem volt időm írni” és a „csak úgy regisztráltam, majd meglátjuk mi lesz” is, bár kétségtelenül az ostobaság csúcsa így hangzik: „ebből úgyse fog senki megismerni, minek ide írni”. Csak pár másodperced van, hogy megragadd egy másik ember figyelmét és te mit mutatsz magadból? A nagy semmit! Tényleg olyan unalmas vagy, mint ahogy mutatod? Könyörgöm, felejtsd el a Coelho és Müller Péter idézeteket. Közhelyesek és idegesítőek. Senkit se érdekelnek. Mesélj! Őszintén és nyíltan írj magadról, az álmaidról és a terveidről. Nincs annál jobb ajánlólevél a diplomás társkeresőknek, ha értelmes, kerek mondatokban fogalmazol. Bemutatkozásod alapján fogsz megmérettetni és csak magadat okolhatod, ha senki se figyel fel rád. Komoly társkereső oldalon az ismerkedés ugyanúgy működik, ahogyan a való életben. Mert ez a való élet, csak olyan, mintha bekötött szemmel kellene megmondanod, milyen színe van az eléd tett süteménynek. Két lehetőséged van egy társkereső oldalon, hogy felfigyeljenek rád: mesélj érdekesen, és ha ez megvan, mutass egy jó fotót magadról.

Te kattintanál magadra? A fotó nagyon gyorsan feldolgozható információ. Elég egy pillantás és tudjuk, érdemes-e maradni vagy lépünk a következő adatlapra. Ha megnézed a feltöltött fotódat, te kattintanál magadra? Ne az alakod miatt elégedetlenkedj, nézd az egész fotót. Nézd, mi van a háttérben, mennyire előnyös a beállítás és mennyire szép maga a fotó. Természetes, hogy a legjobb arcodat akarod mutatni, de a 10 évvel ezelőtti kép erős túlzás, ráadásul, ha máskor nem, a személyes találkozó alkalmával lebuksz és az a pofára esés súlyosabb, mint néhány szemkörnyéki ránc. Az a fotó sem megfelelő, amelyről (szerinted) ügyesen levágtad az exedet, és hidd el senki se fog vonzónak tartani, ha te kiglancoltan a nagy kupi közepén ülsz. Csajok, a ribancos beállás amatőr szinten inkább nevetséges, mint vonzó. A lakásban készül felvételek amúgy se túl előnyösek: a lámpák besárgítanak mindent, kevés a fény és emiatt homályos és bemozdult a kép, ha pedig vakuzol, rémisztőek lesznek a barázdák, hatalmas az orr és piros a szem. De a másik véglet sem jó: 3 pixelen nem tudod megmutatni magad, még akkor sem, ha a tengerpart, ahol állsz, gyönyörű. Egy szép portré jó kezdés. Ha maga a fotó is szép, letisztult, sokkal többen figyelnek fel rá és rád. Nagy számok törvénye Az „első látásra szerelem és boldogan éltek, míg meg nem haltak” mese nem a társkereső oldalak sajátja. – Az is nagy kábítás, hogy a való élet sajátja ez lenne. – Társkeresésben a nagy számok törvénye érvényesül. Sok emberrel kell megismerkedni, sok virtuális vonzódást kell a találkozás próbájának kitenni, és sok csalódást és kudarcot kell túlélni. Akár 50-100 emberrel is beszélned kell ahhoz, hogy találj valakit, akivel tényleg passzolnak a dolgok. Nem lesz könnyű, de ha komolyan veszed a párkeresést, ennyit érdemes áldozni rá. A kezdeti szép remények után gyorsan jön a kiábrándultság és a belefásulás, de ki kell tartani. És mielőtt azt hinnéd, csak te vagy ilyen szerencsétlen, csak neked kell ezen az egész hercehurcán átmenni, csak neked nem hullik az öledbe a megálmodott tökéletes társ, tudd, mindenki megküzd a boldogságáért. A cikket a párom.hu támogatta.