Horgolt sárga párna: elbontottam és újra horgoltam, mint az életem

Elméletileg ez a cikk egy újra horgolt párnahuzatról szól, gyakorlatilag az életemről. Nem tudom eldönteni, hogy melyik az érdekesebb része a sztorinak.

Lebont Nagyjából egy évvel ezelőtt (Himalaya Everyday Tweed mustársárga fonalból) horgoltam egy párnát a kanapéra. Imádtuk, használtuk, ez meg is látszott rajta. Kicsit elnyúlt a huzat és egy mosás is ráfért. Először kimostam, majd visszabontottam. Maximalizmusom a horgolásnál mindig beteges mértéket ölt. Horgolok, visszabontom, horgolok, visszabontom, horgolok. Csak a tökéletessel elégszem meg. Ezzel egy időben önmagamat is kezdtem visszabontani. Levágtam a sallangokat, a mit? kérdés helyett elkezdtem a miért?-re koncentrálni. Sokkal nagyobb utazás volt, mint amire számítottam. Félelmek, hitek, intelmek, vágyak hajlítottak. Fel kellett ismernem a sémákat, a berögzült dolgokat és gondolatokat és mind-mind vissza kellett fejtenem. Ugyanakkor semmi sem volt egyszerűen szanálható (vagy visszabontható, mint a párna), mert valahogy minden összekapcsolódott mindennel: a múlt a jövővel, a jelen a családi múlttal, a jövő az aggódással és az álmokkal. Újratervezés A bonyolultság után az egyszerűséget választottam. Szinte a sivárságot. Csupa single crochet horgoltam és közben próbáltam kikapcsolni minden “hogyan kellene élned” javaslatot, jött az baráti tanácsként, Coelho idézetként vagy éppen PR szövegben. “Tényleg ettől leszek boldog?” tettem fel magamban a kérdést. És amikor elértem a semmi peremére – egészen pontosan 3224 single crochet öltés után -, tudtam, hogy a nagyon egyszerű engem untat. Viszont azt se kellett megkeresnem, hogy mi fog majd szórakoztatni. Pontosan tudtam, hogy mi érdekel, mi fog szórakoztatni. Véronique Chermette 150 points de crochet című könyvében láttam a “doux brides a relief alternées”-t, ami pont az, amire szükségem volt: szimmetrikus, gyönyörű és izgalmas horgolni. Később kiderült, hogy kellemesen fonaltakarékos is. Közben egyre több “miért?”-re is választ találtam és abban a pillanatban, hogy megvolt a miért, már nem volt kérdés, hogy hogyan és mit. A válásom után – első házasság után – éreztem hasonló elszántságot, koncentrált erőt és akaratot. Akkor nagy segítség volt, hogy az egész életem a feje tetejére állt, semmi és senki se számított, bármit megtehettem. Most hasonló folyamatot kellett végigcsinálnom úgy, hogy a harcaimat belül kellett megvívnom és vigyáznom kellett a családunkra, a gyerekeinkre és a házasságunkra. A válás után hangos voltam, most nagyon csendes. A megújult párna jót tett a kanapénak és az életemnek is, szeretem az “állomást”, ahova jutottam.