Az UNICEF és a WHO kezdeményezésére augusztus 1-je az anyatejes táplálás világnapja. Itt az alkalom, hogy írjak arról, miért jó az anyatej, miért fontos a szoptatás és mi a nagy anyapara.
1990. augusztus 1-én 32 ország kormánya és 10 ENSZ szervezet (köztük a UNICEF és a WHO) írta alá az “Innocenti Nyilatkozat a Szoptatás Védelméről, Elősegítéséről és Támogatásáról” című dokumentumot, amely kimondja: “Annak érdekében, hogy megvalósuljon az édesanyák és gyermekek egészségi és táplálkozási optimuma, globális célként tűzzük ki, hogy minden nő kapjon lehetőséget a kizárólagos szoptatásra és minden csecsemő születésétől 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel táplálkozzon. Ezután megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű kiegészítő táplálék mellett a szoptatás folytatódhasson egészen a gyermek két éves koráig, vagy még tovább.” (Forrás: lll.hu)
Az anyatej a legjobb táplálék az újszülöttek számára, mert mennyisége és minősége igazodik a gyerek szükségleteihez. Nem csupán fehérje és zsírtartalma változik – megfigyelték, hogy koraszülés esetén az anyatej fehérje és zsírtartalma magasabb lesz -, vitaminokat, ásványi anyagokat, ellenanyagokat és egyéb immunanyagokat is tartalmaz, amelyek segítenek felvenni a harcot a betegségekkel, védettséget adnak és szükségesek a fejlődéshez. Emellett ugyanilyen fontos érv a szoptatás mellett a lelki és a fizikai közelség, amely az anya és a gyermeke között ebben az időszakban kialakul.
Mindenki nagy tervekkel és szilárd elhatározásokkal vág bele a gyerekszülésbe és nevelésbe. Én is így voltam, azonban az elmúlt öt év alatt rugalmasabb lettem. Leginkább önmagammal szemben. Nagy szerencsémre a szoptatás könnyen ment, bár nem tartott olyan sokáig, mint szerettem volna. Két gyerek után – tehát nem nagy, de azért valamicske tapasztalattal – minden leendő kismamát arra biztatok, hogy olvassa el W. Ungváry Renáta szoptatós füzetét és a szülés után legyen rendíthetetlen és kitartó, járjon a csecsemős nővérek nyakára, amíg rá nem jön, hogyan kell szoptatni, és kérdezzen, kérdezzen, kérdezzen, mert nem elég mellre tenni a gyereket és a természetre bízni a dolgot. Jól kell mellre tenni – ennek megvan a technikája – és akkor nincs sebesedés, mellgyulladás és hasonló kínlódások, hanem könnyen megy az anya és a gyerek egymásra hangolódása és egyszerűvé válik a szoptatás.
Meglepő adat, hogy a magyar édesanyák kb. 95 százaléka azzal a szándékkal készül a szülésre, anyaságra, hogy szoptatni fogja a kisbabáját. Ugyanakkor a védőnői adatgyűjtése szerint 2013-ban betöltött négy hónapos korig a magyar csecsemők 52,7 százaléka, betöltött hat hónapos korig pedig 34,8 százaléka kapott kizárólag anyatejet. A szoptatott csecsemők 6,1 százaléka az anyatej mellé teát és gyümölcslevet ugyan kapott, de a fő táplálékuk az anyatej volt hat hónapos korig. Jelentős eredmény, hogy hazánkban az 1 éven túl szoptatott gyermekek aránya is növekszik, 2013-ban 36,9 százalék volt.
A fogantatástól a gyerek hároméves koráig tartó, fejlődése szempontjából legmeghatározóbb időszakra hívja fel a figyelmet az Első 1000 nap program is, amelynek egyik kiemelt célja az anyatej fontos élettani hatásainak megismertetése és a szoptatás népszerűsítése az édesanyák körében. A program keretében elkészült egy adatbázis, amely jó támpont a terhesség és a szoptatás idején, amikor minden szomszédnak és rokonnak van egy jó tanácsa arra, hogy mit lehet és mit nem lehet enni, sőt, mit kell enni, hogy jobb és több legyen az anyatej.
Az anyatejes táplálást népszerűsítése jó és fontos cél, azonban mellékhatásokkal jár, az anya-parával, hogy az igazán jó anya minimum az első hat hónapban szoptatja a gyermekét. – És ha nem sikerül? Ha nekem nem sikerül szoptatni? Mi lesz, ha a láthatatlan jó anya teszten már ott elbukom, hogy nem tudom szoptatni a gyerekemet... – Lelki alkat kérdése, ki hogyan kezeli az elvárásokat, erőteljes javaslatokat és a kudarc lehetőségét. Jól akarjuk csinálni, jó anyák szeretnénk lenni és közben elfelejtjük, hogy nem az elvárásoknak kell megfelelnünk, hanem tenni a dolgunkat mégpedig lazán. Nem teljesítenünk kell, hanem ellazulni, ráhangolódni a gyerekünkre és előhívni az ösztöneinket. – Ha a lelki nyomást az csökkenti, akkor úgy is fel lehet fogni, ha nem sikerül, akkor az se ma világ vége. – A szoptatás jó a babának, jó a mamának, hinni kell abban, hogy jó lesz nekünk is. Talán ezzel a gondolattal könnyebb belevágni, mint azzal, hogy elveszünk valamit a gyermekünktől, megfosztjuk valamitől, ha nem tudjuk szoptatni. A nők több ezer év óta szoptatják a babájukat, nekünk is menni fog, nem kell görcsölni, nem kell gyötrődni. A szoptatás ősi, természetes dolog, annyira tökéletes, hogy az már csoda, és ez a csodát minden nő a génjei között viszi tovább.
Fotók: freedigitalphotos.net
