Egy házasság részletei: a rucolától a kínai kelig

Az életünk egy remek vígjáték. Most éppen a férjem ment vásárolni, a bevásárlólistát pedig én írtam. Igen, az eredmény borítékolható, de legalább vicces.

Azt hittem, hogy azok a vicc(es történet)ek, amelyek a férfiak szín- vagy zöldségfelismerő képességeit állítják pellengérre a szőke nős viccekhez hasonlóak: néha élcelődni kell valamin, még akkor is, ha minden valóságalapot nélkülöznek. Aztán írtam egy bevásárlólistát… A történet ott kezdődik, hogy nagyon-nagyon-nagyon rákattantam a rucolára. Eddig is szerettem, de az utóbbi hetekben mindenhez azt eszem, így gyorsan fogy. Tehát a férjemnek emailen küldött bevásárlólistára magabiztosan felírtam, hogy rucola. Mert mindegy hogy zacskó vagy doboz, akciós vagy sem, kell! A meglepetés a bevásárlótáska kipakolásakor ért: – De jó, hogy hoztál kínai kelt! Már régen ki akartam próbálni. Akciós volt? – és dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy az én férjem milyen gondos, körültekintő. Figyel arra, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget együnk, ráadásul a “zsírgyilkos” kínai kelből hoz nekem, a diétázó feleségének. – De hát te írtad fel! – feleli némi zavarral az arcán. – Én? – kérdezek vissza döbbenten. – Ez nem rucola? – rukkol elő a kérdéssel. – Gyanús is volt, de az volt fölé írva, hogy rucola, te meg azt kértél, tehát hoztam. Ugye, elhiszitek, hogy fülig ért a vigyorom? Azt se bántam, hogy a hosszú hétvégén nem lesz rucolám, de fejben azonnal kínai kel recepteket futtattam. A feléből rakott kínai kel lesz, a másik feléből vagy sült kínai kel, vagy valamilyen levesbe főzöm, vagy megeszem nyersen a rucola helyett. Igaz, hogy ezzel az apró tévedéssel a hétvégéi főzési terveim a feje tetejére álltak, de kit zavar, amikor kicsit jobban szerelmes lettem a férjembe. Ui: Ha vinnél/vennél kínai kelt, akkor itt találod a receptjeimet!