Rohadt tudatosnak gondoljuk magunkat, miközben birkaként megyünk néhány véleményvezér után és idiótán saját vállunkat lapogatjuk.
Határozott véleményed van a
- klímaváltozásról?
- a magyar oktatásról?
- a 2. osztályos tananyagról?
- a magyarországi gazdasági helyzetről?
- az oltásellenességről?
- a kisgyerekek hozzátáplálásáról?
- a fociról?
- a netes reklámokról?
- az iszlámról?
- a kortárs gyerekirodalomról?
- a magyar egészségügy megreformálásáról?
- az idei epertermés alakulásáról?
- a liberális gondolkodásról?
- a homeopátiáról?
- a Föld alakjáról?
- a gyerekek digitális neveléséről?
- az internet káros hatásairól?
- a emberi szervezet számára szükséges zsírsavak fajtájáról és mennyiségéről
- a délutáni különórákról?
- az ebookról?
De most komolyan, te egy polihisztor vagy, aki globális környezetvédelmi ügyekben ugyanolyan járatos, mint oktatási, gazdasági, technológiai, pszichológiai és egészségügyi kérdésekben? Irigyellek! Nekem nincs se időm, se energiám, hogy mindennek alaposan utánanézzek, saját kutatásokat végezzek és a tények pontos ismeretében foglaljak állást. Mindenről tudok többet-kevesebbet és ezeket az információkat számomra hiteles forrásból szerzem be. Olyan véleményvezérekre hallgatok, akikben hiszek. De senkiben se bízom annyira, hogy vakon és kételkedés nélkül kövessem. Próbálok akkor is figyelni, ha fájdalmas és saját naivitásommal vagy ostobaságommal szembesít. Igen, hazudtam, rögtön a címben! Ugyanis könnyű, fájdalommentes megoldásokat akarunk mindenre. A kételkedés viszont fájdalmas (és strapás is): csalódással, veszteséggel jár. Lehet, hogy rádöbbenek, mégse voltam akkora nagyágyú, mint hittem. Lehet, hogy éveket pazaroltam valamire az életemből, ami egy percet sem érdemelt volna. Ráadásul kételkedni nagyon nehéz, a saját agyam és a környezetem is ellenem dolgozik. Az agyam azokat a forrásokat fogadja el hitelesnek, amelyekből olyan információ áramlik, ami egybecseng a “hitvilágommal” (és ezek az információk tovább erősítik a meggyőződésemet), másrészt olyan emberekkel veszem körül magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, a “szomszéd” meg úgyis hülye. Illetve idióta mindenki, aki másként gondolkodik, mint én. Még szerencse, hogy a Facebookban “lehet” bízni, az úgyis mindig olyan tartalmat mutat, amilyet kattintok. (Frászt lehet bízni a Facebookban, ahogy politikusokban és lobbistákban se lehet bízni!) A kételkedés fő szabálya, hogy nincs univerzális szabály. Kellenek az érvek és az ellenérvek, és bármilyen tudatos is akarok lenni, a rendelkezésemre álló adatok alapján, a saját világom határain belül tudok dönteni és bármikor jöhet egy új érv, ami az egész rendszert a feje tetejére állítja. Gondolj csak a Geocentrikus világképre! Nem az volt a hiba, hogy azt a magyarázatot találták meg először, hanem az, hogy akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor nevetségessé vált! Amikor azt hitték, a tévedés megengedhetetlen és őket minősíti (le), pedig csak arról volt szó, hogy nem volt elég információjuk. És, uppsz, már ott is vagyunk a kételkedés másik lejtőjénél a szépen felnevelt és pátyolgatott összeesküvés-elméleteknél, amivel az információhiányt úgy lehet kitömni, hogy a legkevésbé fájdalmas, ugyanakkor ez is zsákutcába vezet. Egyszerűen el lehetne dönteni, hogy mi igaz és mi hazugság, ha egy-egy forrásból minden igaz vagy minden hamis lenne. Na, akkor könnyű lenne eldönteni, hogy kinek lehet hinni és ki az, akit meg se kellene hallani, csakhogy az igazság, a féligazság és a hazugság keveredik. Kételkedjetek bennem is, kételkedjek abban is, amiről úgy gondoljátok, hogy biztosan tudjátok. A megerősítés vagy a cáfolat, új ajtókat fog kinyitni, új tapasztalathoz és új ismeretekhez vezet. Azt hiszem! XO BlueMonday
