Tisztázzuk a legelején: a Nemzetközi Nőnapot nem azért találták ki, hogy nőgyűlölő férfiak virággal lepjék meg kolléganőiket és úton-útfélen szidott feleségüket.
A világon idén éppen 100. alkalommal ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot, de úgy tűnik egyre nagyobb a sötétség arról, mi értelme a mai napnak és egyáltalán mit ünneplünk.
A Nemzetközi Nőnap nem arról szól, hogy a nők kitaláltak maguknak egy napot, amikor elvárják, hogy ünnepeljék őket azért, mert nőnek születtek, és a férfiak virágot, bonbont és jégbe hűtött pezsgőt hozzanak számukra az öltözőbe.
A fiainknak se taníthatunk csupán annyit, hogy március 8-án virágot illik vinni a nőknek és a lányoknak.
1917 óta március 8-a a Nemzetközi Nőnap. Magyarország 1948 óta tartják számon ezt a napot. (Miért ne ebben maradtunk volna le pár évtizedet?)
A Nőnapon azokra a bátor és erős nőkre kell emlékeznünk, akik megdönthetetlenek tűnő tabukat és sztereotípiákat döntöttek le, és a nőkért, a női jogokért, a női egyenjogúságért, a nők hivatásszerű munkavégzéséért, a nők szavazati jogáért harcoltak.
Ezen a napon végtelenül hálásnak kell lennünk az eddig elértekért és ennek a napnak erőt kell adnia, hogy mi, nők folytassuk a kiállást önmagunkért (a céljainkért, az álmainkért), és ne álljunk meg, amíg a nemek közötti egyenjogúság teljessé nem válik.
Ugyanolyan fontos, hogy férfiak és nők között ne legyen eltérő a bérezés csak azért, mert férfinak vagy nőnek születtek, és hogy az anyaság ugyanolyan könnyen összeegyeztethető legyen a karrierépítéssel, mint az apaság. Egyetlen nőnek se kelljen azért pirulnia, mert fontos számára a karrier vagy a gyereknevelés, és igenis kezdjük el számolni, hogy milyen óriási hasznosságot, milyen (pénzben nagyon is kifejezhető) értéket képvisel a gyereknevelés és a láthatatlan (legtöbbször nőkre háruló) munka (pl. mosás, bevásárlás, takarítás).
Persze az erős nők mellé erős férfiak is kellenek. Olyanok, akik nem úgy akarnak nyerni, elnyomják a nőket, hanem képesek letenni az apáik által árjuk örökített rossz beidegződéseket, téves elképzeléseket (értsd: hol a helye a nőnek, mit tehet meg egy nő és mire képes egy nő).
Optimizmusra ad okot, hogy a minap 2 férfi és 2 nő utazott egy taxiban és a taxis elsütött egy nő- és feleséggyűlölő viccet – “Észrevették, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak? Tudták ezt? És tudják miért van ez? Mert a nőknek nincs feleségük!” – és ezen senki se nevetett. Amíg a mostani 50-60 éves, pocakos generációnak (ugye ismered ezt a típust, nem kell bemutatni) szórakozás volt lábbal tiporni a nőket (azokat a nőket, akik szinte belerokkantak a munkába és háztartásba), a mostani 30-40-es generáció már érthetetlennek és cikinek tartja ezt a viselkedést. Már másként gondolkodnak a nőkről, a női szerepekről és önmagukról is, ahogy már mi is merünk másként gondolkodni önmagunkról, a női szerepekről, mint anyáink, nagyanyáink vagy dédanyáink, mert voltak nők, akik megmutatták, ki lehet törni a béklyókból, fel lehet forgatni az ostoba társadalmi normákat. Saját bőrünkön érezzük, hogy létjogosultsága van a női mozgalmaknak és a feminizmusnak!
Boldog nőnapot!
XO
BlueMonday
