Anya lettem: Zsombi 10 éves és Minecraft cake a szülinapi torta

Zsombi 10 éves lett. (Életem legjobb 10 éve van mögöttünk.) Szülinapjára “Minecraft cake” tortát kért, megsütöttük.  

Próbálom egyetlen mondatba összefoglalni az elmúlt 10 évünket, de nincs giccsmentes gondolatom és végtelenül hálás vagyok, hogy ez velem megtörtént és semmire se cserélném el. Nincs semmi, ami érdekesebb, vonzóbb és izgalmasabb lenne számomra, mint az anyaság és a szülőség. Nem, ez nem egy csillámpónikkal és szivárvánnyal szegélyezett út, sőt ez nem is az életem értelme – az életem értelméről amúgy fogalmam sincs -, viszont minden nehézség, küzdelem és fáradtság ellenére az anyaság az, amit tartós és mély boldogságot okoz nekem. Ezernyi dolog megsimogat, elégedettséggel tölt el, megmosolyogtat, megnevettet, megnyugtat, felvillanyoz, érdekel, de egyik sem megy olyan mélyre, mint a gyerekeimmel létrejött szeretetkötelék. 10 évvel ezelőtt még aggódtam, hogy mennyire leszek jó anya, most már csak élvezem, hogy anya vagyok. 10 évvel ezelőtt aggódtam, vajon megértem-e a gyerekem sírását, működtetni tudom-e az igény szerinti táplálást és vajon mennyire bízhatok az anyai ösztönömbe. 10 évvel ezelőtt az okozott fejtörést, hogy az “azért sír, mert akar valamit és így kommunikál” vagy a “ne vedd fel, minden nyikkantásra, mert elkényezteted” táborra hallgassak, most pedig az okoz fejtörést, hogyan navigáljuk a digitális világban is (őt és a nála 4 évvel fiatalabb öcsét is) és  hogyan készítsük fel őket a jövőre, a jövő szakmáira. Félelmetes belegondolnom, hogy a következő 10 évben milyen fontos döntéseket kell majd meghoznia, milyen akadályokat kell majd átugrania, de inkább arra koncentrálok, hogy támogatni tudjam őt és nagyon élvezzem, hogy nekem ajándékozta, nekem ajándékozták a gyerekkorukat. Értsd: lehet, hogy vakolni kellene a házat, de inkább elmegyünk egy hétre nyaralni vagy a szülinapi fotókon jobban mutatna egy “cukrászüzemi” torta, de mi inkább egy finom és saját készítésű “Minecraft cake”-et készítettünk családilag. (És a szülinapon is lehet pizsamában lenni, sőt a tortához is oda lehet ülni benne.) Amikor 2-3 hónappal Zsombi szülinapja előtt elkezdtem azon gondolkodni – igen, szeretek a fontos dolgokra rákészülni -, hogy milyen tortája legyen, egyértelmű volt, hogy a tematika csak Minecraft lehet. Első keresésekre jöttek is a Minecraft világát idéző torták, de azután az egyik beszélgetésünknél kiderült, hogy van olyan cake, amit a Minecraftban lehet csinálni és ő olyat szeretne szülinapjára. Ráfeküdtem a témára. Az persze adott volt, hogy csokis tortában gondolkozom, mert családilag azokat a tortákat szeretjük a legjobban. Ettől függetlenül több órát töltöttem azzal, hogy négyzet alakú sütőformát keressek, de az egyik túl drága volt, a másiknak le volt kerekítve a sarka, szóval egyik se volt jó. Végül kitaláltam, hogy a kedvenc 40×30-as tepsimből tudok 20x20x20-as tortát sütni. A születésnap előtt pár héttel a férjem legyártott a Minecraftban egy cake-et, körbejártuk, megnéztük. Egyre magabiztosabbak voltunk. Ekkor azonban, mint szinte minden augusztus elején Zsombi bejelentette, hogy ő epres esetleg málnás tortát szeretne. Nekem erős déja vu-m lett, ezért újraterveztem (majdnem) mindent. A végeredmény: csokis tészta (kevert, vajas) epres mascarpone krémmel. A torta kapott egy (kissé ügyetlen) ganache bevonatot, a tetejére fehér marcipánból vágta ki a férjem a megfelelő formát. Persze, az amúgy is marcipánszínű marcipán a csokis alákrémezéssel (finomon szólva) sem lett vakítóan fehér. (Cukormázat viszont nem akartam a tortára tenni, mert nem szeretjük.) Az első ötlet az volt, hogy a cake-et díszítő négyzeteket piros marcipánból vágjuk ki, de amikor bejött az eper vonal, inkább epres zselét főztem és abból vágta ki a férjem a négyzeteket és helyezte fel a megfelelő elhelyezésben a tortára. A torta igen finom lett, ám én azt is nagyon szerettem, hogy nem rohanva, stresszesen készült, hanem laza, közös munkából. Mondjuk, marcipánból mehetne még bele több – a férjem meg is jegyezte, hogy 50. szülinapjára marcipánburgonya-tortát kér… Mindent vitt, amikor Zsombi meglátta a kész tortát. Annyit mondott némi boldogság-hiperventilláció közben, hogy “Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a torta!” Mi, büszke szülők pedig mosolyogtunk, hogy ilyen nagyszerű a torta, remek a gyerekünk, mindkettő, és kopogtat a kamaszkor, a gyerekünk alábecsül bennünket… Dani is elégedett volt az eredménnyel. Ő szülinapjára creeper tortát kért. Ő még csak 6 éves lesz, ő még bármire képesnek tart.