Ahogy augusztusban lenni szokott, sokat kirándulunk és gyűjtöttünk mindenféle finomságot. Már dunsztban a kedvenc lekvárom és jókat eszünk.
Kilátás Sukoróról a Velencei-tóra (Fotó: Myreille, 2013)
Életemben nem láttam még ennyi szitakötőt, mint idén nyáron. Szerencsére szeretnek pózolni, nekem meg jó az objektívem. (Fotó: Myreille, 2013)
Mindenhol vadszederbe botlunk. Soha rosszabbat. (Fotó: Myreille)
Nem bodobács, de csinos. (Fotó: Myreille, 2013)
Érik a bodza és a nyári alma. Erre vártam, amióta elfogyott az utolsó üveg alma-bodza lekvárom. (Fotó: Myreille, 2013)
A madarak megfigyelése sokkal bonyolultabb feladat, mint a bogaraké. Ki tudja, milyen madár ez? (Fotó: Myreille, 2013)
Gyűjtjük a tobozokat is. Zsombor hobbiból, én már karácsonyra készülök. (Fotó: Myreille, 2013)
Az őszibarackot idén nyáron is hagymával eszem.
Gyerekkorom kedvenc, titkos helyeit járjuk be a fiammal és közben gyűjtögetünk. Ő főleg tobozokat, én bodzát és szedret.
Szüleim kertjében beérett a nyári alma – már a dunsztba pihen az alma-bodza lekvár, jutott szeder az almás galette-be is – és újabb adag ecetes szilva készült a második szilvafa terméséből.
Idén a paradicsomok a tavaly lehullott paradicsomok magjaiból keltek. Reggelire és vacsorára az aprókat eszem, főzéshez a nagyokat használom. A paradicsomos-bazsalikomos csirkébe mindkettőből tettem.
