40 évesnek lenni azért nehéz, mert már elég öreg vagyok ahhoz, hogy bölcs legyek, viszont még mindig nem érzem magam komoly felnőttnek. (Még mindig nem!)
40 évesen két lábbal a földön?!
Gyerekként határozott elképzelésem volt a felnőttekről. Hittem abban, hogy a felnőttek tudják a dolgokat és azokat a dolgokat is értik, amelyeket én nem vagy csak részben. Például azt, hogy miért annyira mások a felnőttek, mint a gyerekek. Miért mondják azt, hogy jobb gyereknek lenni, mint felnőttnek. Ja, és miért hordanak otthonkát.
Szerencsére, mire felnőtt lettem, az otthonka kiment a divatból, de a felnőttséget sem értem jobban, mert bár idősebb lettem (és bölcsebb is talán), gyerekkorom felnőttjeit ugyanolyan távol érzem magamtól most is, mint anno.
De vakmerő vagyok, mint egy süti tolvaj bandita és összeszedtem – a listák mindig is érdekesek -, mi az, amit biztosan tudok az életről. Mert gyerekként biztosan tudtam, hogy én senkit se fogok traktálni, ha vendégségbe jön hozzánk (nem is teszem), de azt is biztosan tudtam, hogy nem idegesítem magam azzal, hogy mikor ebédelünk (most meg szoktam).
7+1 dolog, amit biztosan tudok az életről:
Forró rántáshoz hideg, hideg rántáshoz forró folyadékot kell önteni.
A gravitáció anélkül is működik, hogy hinnék benne.
A titkokat tényleg meg kell tartani.
Nem kell túl komolyan venni önmagunkat, inkább sokat kell önmagunkon nevetni.
Ha valami nem sikerül, a kudarc nem minősít, hanem csak azt mutatja meg, hogyan nem kell csinálni és legközelebb másként kell csinálni.
A gyerekek (és felnőttek) kérdései sohasem buták vagy túl bonyolultak.
Meg kell tanulni nemet mondani, szívből, zsigerből, őszintén.
