Nem kerestem, véletlenül akadt a kezembe ez az 1997-ben készült kép. Megdöbbentet milyen közel és mégis milyen távol vagyok egykori önmagamtól.
1997-ben főiskolás voltam a Balatonnál nyaraltunk,az egyik kirándulás alkalmával készült a kép. Akkor még nem volt Myreille, vagy legalábbis nem tudtam róla, néhányan Gátláskának hívtak, de nem vették komolyan, pedig én igazán szóltam, hogy tényleg az vagyok. Olyan ember készítette a képet, aki 5 év múlva “elárul”, viszont ez vezet életem egyik legjobb fordulatához, ez hozza a blogot (a Végtelen sikítást, majd a moksha.hu-t) és az írást. Ma már el se tudnám képzelni a napjaimat írás nélkül, akkor meg eszembe se jutott írni.
Nézem a képet és elveszek a másnak jelentéktelen részletekben: mennyire jó lenne, ha ez a farmer még rám jönne, persze, akkor is, mint életemben szinte mindig, kövérnek éreztem magam. Apám órája van a kezemen. Évekig hordtam. Nem sejtettem, hogy 20 év múlva két fiam lesz, ott fogok élni, ahol most, okostelefonom lesz és a telefonomon fogok ebookot olvasni. Azt sejtettem, hogy lesz kertem és lesz benne málna meg rózsa.
A cipőért egy egész nyáron át dolgoztam apám kocsmájába és a nyári munkával keresett pénzemből vettem. Győrben is rengeteget futottam benne, de jóval később, már a margitszigeti körök során szakadt el végleg. Azóta sincs olyan cipőm, amiben annyira szeretnék futni, mint abban. Annyi időm sincs önmagamra, mint akkor, pedig akkor ez nem is tudatosult.
20 év. Több mint 7300 nap. 175.200 óra. Mennyi minden fér bele ilyen rengeteg időbe, pedig mindig időből van a legkevesebb!
Gondolat követ gondolatot és máris alakul egy lista, mi mindent mondanék a mai eszemmel 20 évvel ezelőtti önmagamnak. Időhurok és Coelho besír.
- Egy férfiért sohase állj meg, sohase várakozz, sohase mérsékeld az álmaidat. Ha nem tud veled haladni, akkor – bármilyen fájdalmas – nem hozzád való.
- Nincs egyetlen igazi. Sok igazi van. Gondolj bele 7 milliárd ember él a Földön, matematikai képtelenség, hogy ebből csak eggyel tudj jól élni. Sok olyan férfi van, akivel jó párt alkottok és az se bűn, ha nem az egész életet együtt élitek le, csak rövidebb-hosszabb ideig utaztok egyet.
- Anyának lenni jó, a legjobb dolog, amit történni fog veled, minden más eltörpül mellette. Ne aggódj azért, mert nem sikerül a sablonélet, az amit 20 évesen kitaláltál magadnak. Jó időben és jókor fognak történni a dolgok, ebben bízhatsz.
- Bontsd le a keménységed, ne a védekezés legyen az alapállásod! Szerethetőbb vagy, mint hiszed!
- Sírj, ha fáj valami, nem leszel attól csúnya! Tanuld meg megkülönböztetni a fontos és a lényegtelen dolgokat. Mindkettőt megsirathatod, de a lényegtelen dolgokat engedd el.
- Bízz önmagadban, a tehetségedben, az álmaidban. Formáld önmagadat bátran, félelem nélkül és akkor se add fel, amikor mások kinevetnek. Nem azt kapjuk, amit megérdemlünk, hanem azt, amit igazán meg akarunk szerezni.
- Nincs kudarc! Nem leszel kevesebb, ha hibázol, ha elrontasz valamit. Nem fognak kevésbé szeretni, ha hibázol. Inkább tanulj a hibáidból, próbálj más utat, keress más lehetőséget, egyszerűen csináld jobban. Képes vagy rá! Bármire képes vagy!
+1 Csináld jobban, mint én, de ha mindent ugyanúgy csinálsz, akkor se leszel csalódott ember 20 év múlva, és a tanácsokat önmagadtól ugyanúgy megfogadhatod 41 évesen, mint 21 évesen! (Hello, kicsit skizó Myreille!) Te mit üzennél önmagadnak? (Vagy nekem?)
