Már nagyon untam, hogy nem lehet befoltozni Zsombi kitérdelt nadrágjait, így divatdiktátor varrónőnek álltam.
Jó marketinggel divatba hozzuk a “dupla” nadrágot, ahogy Zsombi nevezi az új gatyáját. (Fotó: Myreille)
Mielőtt azt a látszatot kelteném, hogy tudok varrni, azonnal kijelentem, hogy én csak egyenesen tudok varrni, szabásra és bonyolultabb megoldásokra képtelen vagyok. A kényszer viszont nagy úr: hiába kapott remek foltot a fiam kitérdelt nadrágja – olyat rávasalható foltot választottam, ami jó erős és bírja a strapát – a nadrág a folt alatt adta meg magát (ismét) és tennem kellett valamit.
Szemezgettem az újabb és egyre gyorsabban terjedő lyukkal és végül nem láttam más megoldást, mint az “ecetes ollót”. De szerettem én is és a gyerekem is ezt a H&M-es barna nadrágot, és hiába süllyesztettem a fiók aljára, kidobni sajnáltam, újra és újra előkerült. Én meg mérgelődtem a lyuk miatt.
A rávasalható folt valóban jól bírta a strapát, viszont a pamut nem. Eljött a varrás ideje, elkértem anyukám varrógépét! (Fotó: Myreille)
Végül az “ecetes olló” adta az ötletet és – egy havas, téli vasárnapon – kivágtam az elrongyolódott részt, majd betoldottam az én régi farmerom szárából. Szerencsés volt a helyzet, mert a levágott farmernadrágszár fent (combnál) pont passzolt a gyereknadrággal, így csak az alját kellett szűkebbre venni. Sőt, még azt az öntelten optimista cselt is megengedtem magamnak, hogy szélesebb betétet vágtam le, mint amit kivágtam, egyrészt rászámoltam a varrás közben “elveszett” centiket és azokat is, amelyeket a fiam az utóbbi időben nőtt.
Ezután már csak négy egyenes varrás kellett: szín a színre elven összefogtam a szárdarabokat, majd a varrótű alá tettem. Szerencsére, elég széles volt a nadrág szára, így könnyen végig tudtam rajta futni.
Kipakolással, vágással, varrással és elpakolással együtt 20 perc alatt kész volt az új nadrág.
Ugráló gyerek az új nadrágjában (Fotó: Myreille)
És oldalról is jól néz ki. A gyerek is, a Rody ló is és a nadrág is… (Fotó: Myreille)
