Ugyanaz és mégis egészen más.
2006-ban kezdtem el fényképezni a “városi égszeletet”, amelyet az ajtóból látok. 2007-ben blogba rendeztem, de az utóbbi időben egyre ritkábban fénykéztem. Ennek egyik oka, hogy megcsinálták a függőfolyosó fölé a tetőt és a régi beállításban egy oszlop éktelenkedik, pedig az ég még most is tartogat érdekességeket. Évekig vártam szivárványra, végül megkaptam, és a nagy, habos felhők láttán még mindig fényképezgép után nyúlok. A képeket Tomi rendezte filmmé. Nekem megunhatatlan. Ezzel indul a moksha.hu tv vagy valami hasonló. A zene ugyancsak nagy kedvenc: Debout sur le Zinc – Chut…
