Törékeny húsvéti varázslat: hímezz tojást sniccerrel!

Ezen a tájon sokáig csak a férfiak vakargatták a tojásaikat, de húsvétig bárki megtanulhatja a hagyományos kaparásos tojásdíszítés alapjait.

Az ország több vidékén is ismert a vakart hímes tojás, de abban a somogyi kis faluban, ahol megismerkedtem a technikával, a statisztikai átlagnál jóval többen ragadnak sniccert húsvét előtt. Itt eredetileg mindenki a férfiaktól tanulta a fortélyokat, akik elvékonyodott borotvával kaparták a tojáshéjba a szebbnél szebb, organikus mintákat. A díszítésnek különösebb szabályai nincsenek – semmilyen előírásos motívum nincs, minél virágosabb és kacskaringósabb mintájú a tojás, annál jobb. A sniccer megfelelő kezeléséhez kell egy kis gyakorlat, és fontos a tojások megfelelő előkészítése is, de alapvetően egyszerű a dolog, érdemes kipróbálni. Hozzávalók: Tojás Tojásfesték, ruhafesték vagy növényi festék Ecet Víz 9 mm széles pengéjű sniccer (fém kivezető nélküli) Fenőkő Előkészítés: A sima héjú, teljesen ép tojásokat enyhén mosogatószeres vízben szivaccsal ledörzsöljük, öblítjük, majd igazán keményre főzzük (15-20 perc), a vízbe tegyünk egy kevés ecetet. A főzővízből egyből forrón átemeljük kanállal a forró színező lébe (a színfixálás miatt ebbe is kell egy kis ecet). A megfelelő szín elérése után újságpapíron hagyjuk megszáradni. Nyersen festett tojással is dolgozhatunk, ha a végén ki akarjuk fújni. Alapszabály: Vakaráskor a sniccert magunk felé húzzuk, fenéskor magunktól elfelé (idővel érezni fogjuk, mikor kell élezni a pengét). A pengéből mindig csak egy egészen kicsit toljunk ki. Nyugodtan áldozzunk be egy tojást a gyakorlásra – próbáljunk először különböző vastagságú egyenes vonalakat húzni, aztán jöhetnek a kanyarok is, és elszabadulhat a fantázia. Ha elkészült a minta, a tojáshéjport egy puha ronggyal töröljük le, majd paraffinolajjal (esetleg szalonnabőrkével, vagy vászonba kötött darált dióval) fényesítsük ki a hímes tojást.