Kincs kacatokból.
Addig-addig motoszkált a fejemben a virágos bross, hogy este megnéztem a kacatos dobozom. Megtaláltam a kedvenc rozsdavörös kordnadrágom szárát, ennyi volt belőle menthető anno, idén meg úgyis divat a sötét okkersárga-rozsdavörös, illetve találtam még téglavörös üveggyöngyöt (vajon mikor és miért vettem?) és készen is volt a terv. Kellett még tű és cérna meg egy kitűzőalap. Ez utóbbit a rövidáru boltban vettem (200 Ft/2 db), egyébként minden más a “jó lesz még valamire” cuccok közül került ki, szóval recycling.
Lényegtelen részlet, de nem találtam meg a körzőm, szerintem érettségi idején láttam utoljára, ezért a legelső körhöz egy nagyobb bögrét használtam, a továbbiakhoz pedig szemmértékre azt nagyobbítottam. Az anyagból egy 11, 15 és 21 cm-es kört szabtam ki. (Tudom, ha lett volna körzőm, akkor d páros számmal lenne egyenlő.) Így végül egy teljes kitűző átmérője 11 cm lett.
Miután kiszabtam az anyagból a köröket, csak varrni kellett. Behúzott köröket. A technika egyszerű és gyors. A kör szélét fél centire visszahajtom és kényelmes öltésekkel harmonikaszerűen összevarrom. Ahogy haladok, mindig visszahajtok egy kis részt, végül meghúzom a cérnát és egy olyan korongot kapok, amelynek egyik oldala sima, a másik pedig az összehúzás miatt ráncos. (Részletes és ábrával illusztrált leírás a Varázslatos díszek, mesés tárgyak könyv 8. oldalán Jojók címszó alatt.)
Mindhárom körrel megcsinálom a behúzást, majd egymásra pakolom, úgy hogy a felső szemben van az előző kettőnek, és egy gyönggyel összevarrom a korongokat és felvarrom a kitűzőkapcsolót.
