Ha már előkerültek a formák a mézeskalácshoz, akkor gyurmáztunk egy kicsit a fiúkkal és gyártottunk néhány karácsonyfadíszt.
Saját készítésű karácsonyfadíszeink és az arany sün már fel se fért a képre. (Fotó: Myreille)
Ezt is ráfoghatom a koromra, mert az éveim számával együtt a karácsonyfára aggatható nosztalgia iránti vágyam is emelkedik. Nem érdekelnek a tökéletesen megkomponált karácsonyfák, a személyes, családi emlékek súlyától hajló örökzöld ágakban hiszek.
Idén a fiaimmal levegőn száradó gyurmából készítettünk karácsonyfadíszeket és karácsonyi ajándékokat. Különösebb előkészületekre nem volt szükség csak egy nyugalmas szombat és vasárnap délutánra, meg arra, hogy vegyek egy csomag gyurmát. Sodrófa, formák és akrilfesték volt itthon.
Ez már skandináv design? (Fotó: Myreille)
A gyurmát rengeteg emlékkel töltöttük meg. A masnis szívek szimbolikájára csak később jöttem rá, és azóta még jobban szeretem. A kesztyűk mintáját azok a csipketerítő adta, amit pár éve kaptam, a háromszögekét (amelyek stilizált fenyőfák, ha nem lenne egyértelmű) egy retro váza lenyomatát őrzik.
Így mintázd a gyurmát: a kinyújtott gyurmán görgesd át a mintás vázát vagy tegyél rá egy csipketerítőt és sodord át párszor sodrófával, majd óvatosan vedd ki a terítőt, a mintája ott marad.
A karácsonyfadíszek elkészítéséhez azért kellett két nap, mert a gyurmának kellett 24 óra a száradáshoz, csak utána lehetett festetni.
A fotózáshoz Dani adta kölcsön a botot a botgyűjteményéből. (Fotó: Myreille)
