DIY: gyerekszoba szőnyeg pólófonalból

Biztos receptem van a lelki egyensúly megőrzéséhez. Nem kell más hozzá csak 4 kiló pólófonal egy 15-ös horgolótű és némi horgolásmánia.

Nem volt égető szükség egy szőnyegre a gyerekszobába – nem vagyok se a szőnyegek, se a függönyök nagy barátja – de mindenképpen horgolni akartam és pólófonalból és ilyenkor bármit megideologizálok, főként mert több horgolt tárolóra éppen nem volt szükség. Az első szőnyeg kísérletem csúfos véget ért. 1 kiló pólófonalból sikerült elkészítenem egy remek, nagy méretű lábtörlőt. Nem egy sikersztori, bár nagyon jó kis lábtörlő lett belőle. Nem olyan régen kereste is a férjem és nem bírta ki nevetés nélkül, amikor beszámoltam arról, hogy lábtörlőt elbontottam és horgoltam abból is egy füles tárolót. A második szőnyegkísérletem sokkal jobban indult. Sokkal jobban el tudtam lazítani a szemeket azzal, hogy csak a hátsó szálba horgoltam, nem az egész szemekbe, de még mindig túl nehéz volt a szőnyeg. Ekkor ért a megvilágosodás – tudom, talán utána is olvashattam volna, de akkor hol marad az élvezet -, hogy a szemek között is lazítani kell. Ezért elbontottam a kész szőnyeget, majd újrahorgoltam. Sajnos, még így is túl gyorsan befejeztem. A horgolásnál sohasem a kész szőnyeg, tároló, párnahuzat – hopp, most jöttem rá, hogy erről még nem is írtam – vagy körsál hajt, hanem magáért a horgolásért horgolok. Mert kikapcsol és ellazít. Bár éppen a horgolás miatt ismertem fel, hogy hajlamos vagyok a maximalizmusra. Nálam teljesen normális, hogy háromszor-négyszer elbontom és újra horgolom, amit kitaláltam. Anno, réges-régen így kezdődött ez a szőnyeg, de ezt az utolsó szemig elbontottam.

De megéri ez a sziszifuszi munka, mert a végeredményt ugyanúgy szoktam szeretni, mint a horgolást magát. Ui: Ma reggel Zsombi megrendelte a saját szőnyegét, én pedig nem tiltakoztam, újabb remek okom van horgolni.