A horgolt sálak éve – a tengertől a napsütésig

2016-ban a horgolás az új jóga és engem is elkapott a gépszíj. Először a horgolt sálakról mesélek, illetve arról, hogy tartása vagy esése legyen egy sálnak. Ahogyan azt nem tudom, hogy mikor és hol tanultam meg főzni, így arról sincs halvány sejtelmem se, hogy miért tudok kötni és horgolni. Valószínűleg gyerekkoromban ragadt rám és ennek következtében horgolási kifejezésekben és kódolásban (még) analfabéta vagyok. Ám, a net tele van mindennel így rövid keresés után minden megtalálható, én meg spanyol, orosz és portugál videók nyomán gyorsan tanulok. Keresgélés közben találtam rá a kagyló mintára is, amely tökéletesen illett a tengerfonalhoz (Red Heart, Unforgettable, 3960) és emlékeztetett nagymamám egyik régi sáljára, amit ő maga horgolt. Arra is emlékszem, hogy ugyanolyan büszkén mutatta nekem anno, mint ahogyan én mutogatom azokat a dolgokat, amelyeket horgoltam, de akkor ott fiatalon, ifjonti hévvel és szertelenséggel nem tudtam felfogni. Nagymamám énekelni is meg akart tanulni, de bot fülemmel teljes kudarc volt minden kísérlete, de varrni is miatta szeretek és a hecsedli lekvár és a naspolya iránti lelkesedésemet is hozzá vezetem vissza.

Mindenképpen körsálban gondolkoztam, mert le akartam számolni azzal, hogy a horgolt cuccok elavultak, túlgondoltak és nagymamásak. És olyan kiegészítőt akartam, amit szívesen hordok. Végül 4,5 tűvel és 6-os kagylómintával készült el a tengersál, a kezdő sor pedig “foundation stitch”. Utóbbival V segített, aki nálam sokkal profibb és évekkel előz meg horgolásfüggőségben, sőt, én, a nem sálas lány, nem olyan régen tőle kaptam egy horgolt sálat… És a horgolás tényleg olyan, mint a jóga. Kellően monoton, hogy hagyja a gondolatokat duzzadni és közben megnyugtatja az idegeket, a kikapcsolódás és a sikerélmény mellett önismerethez is vezet. Alig egy hónap alatt szembenéztem azzal, hogy kérlelhetetlen maximalista tudok lenni – ezt korábban sohasem állítottam volna magamról -, de a tengersálat is kétszer horgoltam meg, pedig a bolyhos fonalat iszonyú nehéz visszabontani. A rózsaszín-szürke sálat pedig egyszer befejeztem, majd nézegettem-nézegettem és végül rájöttem, szélesebbre kell horgolni és másodszorra is befejeztem, tudtam azt mondani, hogy tökéletes. Borzasztóan nevetségesen hangzik, hogy addig horgolok egy sálat, amíg tökéletes nem lesz, mert a világban vannak ennél nagyobb gondok is, de én – bevallom -, szeretem ezeket az apró és megoldható gondokat. És szeretem a kagyló mintát is. Éppen a rózsaszín-szürke sálnál próbáltam más mintát, ami nagyon szép és gyorsan megtanultam, de pár sor után vissza kellett térnem a kagylókhoz. Mint egy mantrához, vagy tánchoz, amelyet újra és újra el kell járni, mert felszabadít és boldogságot okoz. Legszívesebben 6-os tűvel dolgozom, mert gyorsan lehet vele haladni és látványos. Tartása lesz azoknak a sálaknak, amelyek 6-os horgolótűvel készülnek. De rá kellett jönnöm, hogy lehet sálat 3-as tűvel készíteni, és annak esése lesz, én pedig egy zűrös nap után kellemesen el tudok veszni az apró szemekben. A rózsaszín-szürke sál Alize Díva Batik (3245) fonalból készült és belement 200 g fonal. Mindig valakinek horgolok és horgolás közben annál járnak a gondolataim, akinek készítem a sálat. D még az ősszel mutatta az új bőrkabátját és amikor a fonalakat nézegettem és megláttam a sárgát, azonnal összeállt a fejemben a kép. Kék farmer, fekete póló vagy fehér, fekete bőrdzseki és nőies, de vagány sárga sál. Muszáj volt horgolnom egyet a kagyló mintával. Ez is körsál és háromszor-négyszer tekerhető körbe. (Felhasznált fonal: Alize, Burcum Klasik – 488.) Karácsony előtt vettem egy 4,5-ös tűt, amúgy a horgolótűimet anyukámtól és nagymamáimtól örököltem, ám a minap ebay-en lecsaptam egy tizenhat darabos bambusz horgolótűkészletre, mert a sálakon kívül rengeteg horgolós tervem van. A következő már látszik is a horgolótűk alatt: anyunak horgolok temetésre is felvehető sötétszürke sapkát, ami annyira megtetszik, hogy következő este magamnak is horgolok egyet. Így megy ez mostanság…