A pogácsa alaprecept a nagymamámé, én csak egy kicsit csavartam rajta, mert bolondulok a pikánsan csípős sósságokért.
A chilis stangli óta tudom, hogy egyáltalán nem kell közvélemény-kutatást tartanom arról, hogy akarnak-e chilis pogácsát vagy sem, mert úgyse tudok eleget sütni.
Chilis pogácsa (Fotó: Myreille)
Hozzávalók:
25 dkg margarin
3 evőkanál tejföl
35 dkg liszt
1+1 tojás
tört chili
csapott teáskanál só
A puha margarint simára keverem a sóval, majd a tejföllel és az 1 tojással. Beleteszem a lisztet és összedolgozom. A kész tésztát zacskóba teszem, légmentesen lezárom és legalább 12 órát állni hagyom, de állhat egy napot is, a nagymamám azt mondta, hogy attól csak jobb lesz.
A tésztát ujjnyi vastagon kinyújtom, tetejét késsel kockásra vagdalom és pogácsákat szaggatok. A legjobb az apró pogácsa, de nekem nincs egyszerű kör alakú szaggatóm, így a legkisebb átmérőjű poharat használtam.
A kiszaggatott pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire rakom. Felütöm a második tojást, felverem és megkenem a pogácsák tetejét, majd finoman megszórom tört chilivel. 190 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel, két tepsis “üzemmódban” 30 percig sütöttem, hogy szép piros legyen a pogácsák teteje.
És igazam volt, a chilis pogácsát a gyerekeim is szeretik, ráadásul annyira, hogy holnapra már nem is maradt… (Fotó: Myreille)
A tört chili – hangzatosabb nevén a chilipehely – néha nagy lutri. Én ugyanazt a márkát vettem (Lucullus), mint 2 hónapja, és ami akkor isteni volt, most zavarba ejtő. Persze, el fog fogyni, de jobban szeretem, amikor nem őrölt paprika+magok a tört chili, hanem pehely. (Fotó: Myreille)
