Üvegbe zárt nyár: házi ketchup sült paradicsomból

Válogatós vagyok, ha ketchupról van szó. Nem szeretem a híg bolti változatot, viszont a sűrű, ízes ketchupért rajongok. Megéri a munkát.   Ritkán adom a fejemet olyan hosszadalmas – és sok mosogatással járó – ételek elkészítésére, mint a ketchup. Persze, amikor rászánom magam, mert a kertből érkezik egy hatalmas kosárnyi paradicsom, akkor mindig rájövök, megéri a pepecselést, sőt nem is olyan macerás dolog a paradicsom passzírozás, mint ahogyan a fejembe és lelkembe égett. A paradicsom passzírozásról nekem mindig az a kép ugrik be, hogy egy nyári délutánon a nagyapám a ringló árnyékában kivitte az asztalt, nagymamám felcsavarozta a paradicsom passzírozót, majd csak tekertem, tekertem a fogantyút és már fájt a karom, de még mindig volt mit passzírozni. Idővel ez az emlék is édes lett, és ha időutazásból csak annyira tellene, hogy visszaugorhatnék egy régi nyárra és passzírozhatnám a paradicsomot, akkor a fájó karom ellenére is vállalnám… Itthon nem ipari mennyiségben állítottam elő a ketchupot, hanem csupán két kis üveggel, amely a hűtőben eláll addig (néhány hét), amíg elfogy. Hozzávalók: 2-2,5 kg paradicsom 3 kis fej vöröshagyma vagy 1 nagy fej 3 gerezd fokhagyma 1 evőkanál olíva olaj negyed teáskanál tengeri só késhegynyi őrölt koriander késhegynyi őrölt fekete bors 1 evőkanál nádcukor 1 evőkanál almaecet A paradicsomokat derekuknál félbe vágtam és egy sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam. A hagymát feldaraboltam, a fokhagymát megpucoltam és a paradicsomokra szórtam.

A tepsibe halmozott zöldségeket vékonyan meglocsoltam olíva olajjal, majd a 180 fokra előmelegített sütőben 2 órán át sütöttem. (Közben, ha már meleg volt a sütő, céklát is sütöttem, de ez egy másik történet és egy másik étel…) Mivel este lett kész a paradicsom, ezért a sütőben hagytam, (a sütővel együtt) kihűlni és reggel hidegen folytattam. (De, természetesen, nem kell megvárni, amíg a paradicsom kihűl, azonnal lehet folytatni.) A sült paradicsomokat a hagymával és a fokhagymával együtt robotképbe tettem és leturmixoltam. Az így kapott szószt egy finom szűrőbe tette és átpasszíroztam egy lábasba, hogy a szűrőben csak a (nagyjából száraz) paradicsom magok és héjak maradjanak. A paradicsomszósz már így is nagyon finom volt, de tengeri sóval, őrölt borssal és korianderrel kicsit megfűszereztem, tettem bele egy evőkanál almaecetet, majd egy evőkanál nádcukrot, hogy a paradicsom vadságát elvegyem. Sűrűn kevergetve (vigyázat! bugyog!) felforraltam, majd kiforrázott üvegekbe tettem, száraz dunsztban hagytam kihűlni, majd bepakoltam a hűtőbe. Sült krumplihoz már próbáltuk, azonnal felül is bíráltam a kijelentésemet, hogy én nem nagyon szeretem a ketchupot, mert ezt akár önmagában is képes vagyok megenni, valamelyik nap pedig pizzatésztára teszem majd, mint paradicsom alap. Fontos tudni, hogy ez a ketchup nagyon sűrű és kicsit füstös ízű a sütőben megkaramellizálódott (értsd: feketére égett) paradicsomok és hagymák miatt, de éppen ez volt a cél. Ezért sütöttem és nem főztem a paradicsomot.